2021. május 28-án a törvényalkotási bizottság ülésén jelentősen módosult a Víziközmű szolgáltatásról szóló 2011. évi CCIX. törvény (Vksztv.) módosításártól szóló javaslat (továbbiakban: a Módosítás) és T/15999 számon már olvasható az Országgyűlés web lapján.
Maga a teljes törvényjavaslat az „egyes energetikai és közszolgáltatási tárgyú törvények módosításáról” elnevezést viseli és a többek között a Bányászatról, a Villamos Energiáról és a Hőszolgáltatásról szóló törvényt is módosítja, de itt most csak a Vksztv módosításáról ejtünk szót.
Természetesen ezen sorok írásakor még csak törvényjavaslatról beszélünk, de a Vksztv. legutóbbi módosításait figyelembe véve, könnyen lehet hogy a törvény napokon belül elfogadásra kerül.
Az eredeti törvényjavaslat csak technikai módosításokat tartalmazott, elsősorban a normaszöveget pontosította, illetve beiktatott néhány új fogyasztóvédelmi rendelkezést, azonban a törvényalkotási bizottság ülésén, már lényeges, az ellátási felelősséget és a tulajdonjogi viszonyokat átrendező módosítások történetek. (A folyamat hasonló volt a tavaly decemberi módosításokhoz, amikor a módosítás a közműcsatlakozások fogyasztóvédelmi kiegészítésével indult, de a közmű-adó jelentős módosulását eredményezte.)
Szakmai berkekben már hónapok óta napirenden volt a módosítás, amelynek két változata keringett a vízmű cégek folyosóin, az egyik egy „kemény” integrációs folyamatot vizionált: a felhasználói egyenérték 500 ezerre történő felemelése mellett kikényszerített államosítással, a másik egy – lényegében a most megjelent törvénytervezetnek megfelelő – „puha” integrációt feltételezett, melynek során az önkormányzatok ingyenesen adhatják át a víziközmű vagyonukat az Állam részére, ugyanakkor az Állam a regnáló önkormányzati szolgáltatókat „visszabízza” az üzemeltetéssel.
Ebben a viszonylatban is jelentős módosulás ugyanakkor, hogy a nemcsak a törzsvagyon, de a működtető vagyon és a társasági részesedés is átadhatóvá válik az Állam részére különböző feltételekkel. A rendszerfüggetlen eszközök és a működtető eszközök vonatkozásában még arra is van lehetőség, hogy ez ellenérték fejében történjen az átadás, ami igen megfontolandó érv az önkormányzatoknak, amelyek tekintélyes része – az ár és bérfagyasztás okozta állandó feszültség miatt – már nagyrészt „nyűgnek” tekinti a víziközmű cégek fenntartását, és az azzal járó fejlesztési kötelezettségeket.
Részeletesebben megvizsgálva a kérdést, megállapíthatjuk, hogy a törvényjavaslat erősen belenyúl a víziközmű szolgáltatás második legfontosabb alapelvébe az „ellátási felelősség” alapelvébe. Anélkül, hogy itt most részletes jogtörténeti fejtegetésbe mennénk bele, le kell szögezni, hogy ez az alapelv az 1989. évi XXXI. törvénnyel végrehajtott átfogó alkotmánymódosításból, valamint az annak alapján megszületett első Önkormányzati törvényből, amelyet később az Alaptörvényből, valamint Nemzeti Vagyonról szóló törvényből és a jelenleg hatályos önkormányzati törvényből vezethető le, és végül azt a Vksztv. mint speciális ágazati jogszabály foglalja össze.
Ennek értelmében az ivóvíz- és szennyvízszolgáltatás „helyi közügy” melynek ellátása a helyi önkormányzat alapvető kötelezettsége, amelyhez az Alkotmány és az Alaptörvény az ellátáshoz szükséges közművagyont rendeli, amely része az önkormányzati törzsvagyon elidegeníthetetlen részének, és a nemezti vagyon részeként, ennek megfelelő védelemben is részesül.
Az ellátási felelősség, az a kötelezettség amelynek keretében a helyi önkormányzatnak meg kell teremteni a víziközmű szolgáltatás infrastrukturális feltételeit, és alapesetben folyamatosan fejleszteni is kell azt.
A Módosítás most kiegészíti a Vksztv. 5/H. §-át (az ellátásért felelős jogai és kötelezettségei) és lehetőséget ad az önkormányzatnak/önkormányzatoknak arra, hogy a tulajdonában álló víziközmű rendszert és működtető eszközöket térítésmentesen átruházza az államra. Ennek az a feltétele, hogy az érintett viziközmű rendszer az adott önkormányzat tulajdonában álljon, vagy azon az Állam és az adott önkormányzat legyen a tulajdonos.
Ezzel kapcsolatban két dolgot érdemes kiemelni: csak az önkormányzat, vagy az önkormányzat és az Állam közös tulajdonában álló vagyonról lehet szó, tehát ha harmadik személy beruházásában, vagy magának a szolgáltatónak a beruházásában épült meg, akkor az önkormányzat által történő átvételt megelőzően ezek nem adhatóak át az Államnak. Ez a szolgáltató által végrehajtott beruházás esetén ex lege történik meg, harmadik személy esetében viszont szerződéses megállapodás szükséges. (Előfordulhat viszont, hogy a feltehetően szintén módosuló, a Vksztv. végrehajtására kiadott 58/2013 (II.27.) Korm. rendelet (Vhr.) ezt az átmeneti helyzetet majd valamilyen módon rendezni fogja, mert egyébként a még próbaüzem alatt álló művek átruházása, vagy egyáltalán a rendezetlen tulajdonú víziközművek helyzete problémát fog okozni.)
Amennyiben a víziközmű rendszernek több tulajdonosa is van (közös tulajdonú víziközmű rendszer), akkor a víziközmű vagyon és az önkormányzatok közös tulajdonában álló víziközmű működtető eszköz csak a tulajdonközösség egyhangú döntésével ruházható át az Államra.
Ezzel kapcsolatban fontos megjegyezni, hogy a Módosítás itt kógens rendelkezésekkel eltér a közös tulajdonban álló víziközmű rendszerekre vonatkozó Vksztv. rendelkezésektől: Alapesetben ugyanis a közös tulajdonban álló víziközmű rendszer vonatkozásában az ellátásért felelősök a tulajdoni részesedésük arányában (nettó könyv szerinti érték) egyszerű többséggel döntenek arról a megállapodásról, amelyben a közös tulajdonú víziközű rendszer képviseletét, és a közösen gyakorolt jogokat és kötelezettségeket rendezik, magában a megállapodásban viszont szabadon eltérhetnek ettől. (élve a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (Ptk.) diszpozitív rendelkezéseivel bármilyen szótöbbséget elfogadhatnak a döntés alapjául)
(Itt is felhívom a figyelmet arra, hogy különbséget kell tenni a közös tulajdonban álló víziközmű rendszer, és a közös tulajdonú viziközmű között! Adott esetben egy közös tulajdonú víziközmű. pl. egy szennyvíztisztító vonatkozásában a Ptk. a közös tulajdonra vonatkozó általános szabályai érvényesülnek)
A törvénytervezet értelmében a közös tulajdonú víziközmű rendszer csak a közös tulajdont alkot ellátásért felelősök csak egyhangú döntésével, és csak ingyenesen, könyv szerinti értéken kerülhet az Állam tulajdonába.
Érezhető ugyanakkor némi fogalomzavar a jogszabálytervezetben a működtető eszközök vonatkozásában. A Módosítás ugyanis az önkormányzat, vagy az önkormányzatok közös tulajdonában álló víziközmű működtető eszközökről beszél, ami nem teljesen fedi a Vksztv. 14. §-ában megfogalmazott „működtető eszköz” fogalmát, tekintve hogy a Vksztv. szerint azt a „viziközmű szolgáltató biztosítja”, illetve „tartja nyilván”, amelyből egyértelműen az következik, hogy az a víziközmű szolgáltató tulajdonát képezi. Elképzelhető, hogy az önkormányzat, vagy az önkormányzat közös tulajdonában olyan eszköz van, amely megfelel a Vksztv. 14. §-ában meghatározott „működtető eszköz” fogamának, de ez eléggé atipikus lenne, másrészt nem egyértelmű, hogy így a Vksztv. hatálya alatt állhat-e az adott eszköz vagy jog.
A Módosítás külön rendelkezik a fejlesztési forrásokról, amelyek az átruházott víziközmű rendszerrel és működtető eszközzel együtt, térítésmentesen szintén az Államra szállnak át. Az fejlesztési források átruházása – ellentétben a víziközmű rendszer, és a működtető eszközök átruházásával, amely egyoldalú jogi aktussal „átvezetéssel” történik – nem ex lege történik, hanem írásbeli megállapodást követel.
Újdonság a Módosításban, hogy a vagyonátruházás szempontjából a víziközmű szolgáltatók is szerepet kapnak:
Amennyiben az adott ellátásért felelős önkormányzat vagy önkormányzatok a víziközmű rendszer és működtető eszközök Államra történő átruházása mellett dönt, úgy a víziközmű szolgáltató tulajdonában álló rendszerfüggetlen viziközmű elemek, illetve működtető eszközök átruházására van lehetőség.
(Felhívom a figyelmet arra, hogy a Módosítás ezt nem kötelezettségként írja elő, tehát ha vagyont átruházza az adott önkormányzat/önkormányzatok, attól a víziközmű szolgáltató cégnek még nem kötelessége, csak lehetősége a tulajdonában álló működtető eszköz és a rendszerfüggetlen víziközmű elem átruházása az Államra)
Alapesetben az átruházás itt is térítésmentesen, nyilvántartási értéken, és egyoldalú jogi aktussal „átvezetéssel, történik. Ebben az esetben az átruházás az ÁFA törvény szempontjából közcélú adománynak minősül.
A Módosítás ugyanakkor lehetőséget termet arra is, hogy a víziközmű szolgáltató cégellenértéket kérjen az átruházott eszközökért. Bár a törvénytervezet nem említi, nyilvánvaló, hogy ebben az esetben az átruházás kétoldalú jogügylet formájában, számla kibocsátása mellett és ÁFA kötelezettséggel történik.
A Módosítás hatásait vizsgálva itt érdemes egy pillanatig elgondolkodni:
Ahogyan fentebb is említettem, az integráció ezen formája már jó ideje napirenden volt szakmai berkekben, és így természetesen felmerült, a „hogyan tovább?” kérdése is.
Nyilvánvalóan attól, hogy a vagyon átruházásra kerül, attól az üzemeltetés kérdése még nem oldódik meg! Különösen akkor, ha nincs megfelelő távolságban lévő többségi állami tulajdonban álló regionális szolgáltató! A korábbi szolgáltatók jogutód nélküli megszűnése, esetleges felszámolási eljárása is komoly szociális és gazdasági problémát okozna, nem beszélve az ellátásbiztonság azonnal érzékelhető sérüléséről.
Logikusnak tűnik tehát, hogy az Államhoz delegált ellátási felelősség mellett a korábbi szolgáltatók valamilyen formában – esetleg a jogi személyiségük épségben hagyása mellett – továbbra is ellátnák az üzemeltetési feladatokat egyfajta „kiszervezés” formájában. (habár ennek a kereteit a Vksztv. egyenlőre nem teremti meg, és a Módosításban sem találunk erre vonatkozó utalásokat.)
Ezt az elképzelést támasztja alá, hogy a működtető eszközök, és rendszerfüggetlen viziközmű elemek átruházása csak lehetőség a viziközmű szolgáltató cégeknek, ugyanakkor az a tény, hogy ezeket az eszközöket térítés ellenében adják át az Állam részére, egyben egyfajta „tőkeinjekcióra” is lehetőséget teremt az egyébként igen nehéz helyzetben lévő önkormányzati víziközmű cégeknek.
Ezt támasztják alá a Módosítás azon rendelkezései is, melynek értelmében a vagyonátruházással az üzemeltetési jogviszony megszűnik, vagy (megállapodás alapján) az Állam belép a korábbi ellátásért felelős helyébe. Mindez úgy történik meg, hogy a folyamatba nem kell sem a közérdekű üzemeltető intézményét beiktatni, sem a Vksztv által kikényszerített kötelező, és április 30-ig közlendő, 8 hónapos felmondási időt igénybe venni, amely még közös megegyezés esetén is irányadó.
Hangsúlyozni kell, hogy a jelenlegi önkormányzati víziközművek ilyen módon történő „túlélése” csak az átruházó ellátásért felelős, és az Állam (amelyet Módosítás értelmében ezek ügyletek kapcsán a nemrégiben létrejött Nemzeti Vízművek Zrt. képvisel) között írásbeli megállapodás esetén lehetséges. A módosítás nem rendelkezik arról, hogy mikor és milyen feltételekkel jöhet létre ez a megállapodás, arról viszont igen, hogy amennyiben nincs ilyen írásbeli megállapodás, akkor a vagyonátadást követő napon az üzemeltetési jogviszony megszűnik.
Végezetül az eddigiekhez képest merőben új lehetőség, hogy az önkormányzatnak lehetősége van arra, hogy a viziközmű szolgáltató az átadott vagyonnal érintett viziközmű szolgáltató társaságban fennálló részesedését az Államnak (a tulajdonosi joggyakorló itt is a Nemzeti Vízművek Zrt. lesz). Megjegyzendő viszont, hogy az átruházás ebben az esetben csak ingyenes lehet!
Hangsúlyozni kell, hogy nem csupán a víziközmű üzemeltető gazdasági társaságok teljes átruházásáról van szó, de az adott esetben kisebbségi üzletrészekről és részvényekről.
Kérdéses, miként tudja majd a Nemzeti Vízművek Zrt. adminisztrációja kezelni azt a feladatot, ha 20-30 kisebb víziközmű cégbe kell „beülni” és esetleg kisebbségben figyelemmel kísérni a működést?
Számos kérdés felmerül majd a közeljövőben, ha a folyamat esetleg tömegessé válik:
Fel tudja-e venni a Nemezti Vízművek Zrt. a harcot azokkal a problémákkal („csontvázakkal”) amelyekkel az önkormányzati cégek teljes vagy részleges átvételénél jelentkeznek? pl. Megoldódik-e így az állami és az önkormányzati szolgáltató cégek közötti bérfeszültség? Milyen nagyságú állami részesedés eseté szűnik meg az önkormányzati cégek által annyira sérelmezett pótlási kötelezettség?
Vajon az működtető eszközök és a rendszerfüggetlen elemek megvásárlásával megvalósított tőkeinjekcióra mindenki számíthat, vagy ennek feltétele lesz-e a társasági részesedés átruházása?
A szubjektív véleményem ezzel kapcsolatban ugyanakkor az, hogy a Módosítás egyenlőre nem fog drámai változásokat kiváltani a víziközmű szektorban. Tapasztalatom szerint az önkormányzatok többsége, még áldozatok árán is ragaszkodik ahhoz, hogy a saját területén üzemelő viziközmű szolgáltató felett kontrolt gyakoroljon.
kelt: Budapest, 2021. 05. 31.
