A nyár vége felé közeledve már talán elmondhatjuk, hogy a 2023-as nyár nem a vízhiányról szólt, sőt inkább a villámárvizek okoztak gondot.
Bár az óvatosságból meghirdetett locsolási tilalmak utólag feleslegesnek tűnnek, a budapesti agglomeráció (továbbiakban úgyis mint az „Agglomeráció”) településein ettől még nem szűnt meg a víziközművek kapcsán nap mint nap jelentkező kapacitáshiány (az a jelenség, amikor a víziközmű szolgáltató cég nem tud elegendő nyomást biztosítani az ivóvíz vezetékekbe, vagy a szennyvízcsatorna, és/vagy a tisztítómű befogadó képességének korlátai miatt nem tud kiadni az építési engedélyhez közmű-kapacitás nyilatkozatot, vagy a csatlakozást – az egyébként műszakilag elérhető víziközmű rendszerhez – nem engedélyezi.)
A kapacitáshiány azonban nem mindig műszaki okok miatt lép fel, előfordulhat, hogy a víziközmű rendszeren lenne szabad kapacitás, de annak igénybevételét korábban lekötött, a víziközmű fejlesztési hozzájáruláshoz tartozó – de igénybe nem vett – víziközmű fejlesztési kvóták, vagy más néven kontingensek akadályozzák (továbbiakban úgyis, mint a „kvóta”).
Ezt a problémát enyhíthetik a 2023. június 10-én hatályba lépett új rendelkezések.
2023. május 25-én közzétett cikkemben foglalkoztam a víziközmű szolgáltatásról szóló 2011. évi CCIX. törvény (továbbiakban a Vksztv.) módosításáról, amely ezen a linken olvasható el: https://www.linkedin.com/pulse/m%C3%B3dosul%C3%B3-vizik%C3%B6zm%C5%B1-jogszab%C3%A1lyok-iv%C3%A1n-dr-szab%C3%B3
Ebben a fent hivatkozott cikkben már jeleztem, hogy a 2023. évi XVII. törvénnyel végrehajtott módosítás egyik legnagyobb jelentősége a víziközmű fejlesztési hozzájárulás vagyoni értékű jogként történő rögzítése, és annak átvitelének, átruházhatóságának szabályozása volt. Az új szabályozás ugyanakkor felvetett néhány új jogi problémát is, ezért az alábbi kérdés-felelet módszerrel próbálom a teljesség minden igénye nélkül megvilágítani a kérdést a jogkereső laikus közönség számára.
Mi a víziközmű fejlesztési hozzájárulás, mi a kvóta fogalma, mi a funkciója?
2023. január 31-én itt közzétett cikkemben már részletesen foglalkoztam azzal a kérdéssel, hogy ki és mikor szedheti be a víziközmű fejlesztési hozzájárulást, mi annak a víziközmű jogi funkciója, és hogy hogyan lehet elhatárolni a közművesítési hozzájárulástól. Ezeket az információkat az alábbiakban olvashatják el:
Mivel a gyakorlatban még mindennaposak ezek a félreértések, ezért itt csak az alábbiakat ismétlem meg:
A víziközmű fejlesztési hozzájáruláshoz (úgy ahogyan a víz és csatornarendszerhez történő csatlakozáshoz, azaz a kapacitásengedélyhez sem) nincs köze a települési önkormányzatnak! Ez kizárólag az adott víziközmű szolgáltató cég (Vízmű) és a felhasználó ügye.
A települési önkormányzat a jelenlegi építési jogszabályok alapján szedhet be közművesítési hozzájárulást, amelyet előszeretettel neveznek „közmű fejlesztési hozzájárulásnak” is, ezért a két intézményt néha még a jogászok is összekeverik.
A két hozzájárulás (azaz a víziközmű fejlesztési hozzájárulás, és a közművesítési hozzájárulás), tehát egymástól függetlenül és egymás mellett is beszedhető!
Az más kérdés, hogy a víziközmű szolgáltatók szorult helyzetükben előszeretettel tesznek úgy, mintha a kapacitás nyilatkozat, vagy a víziközmű fejlesztési hozzájárulás kérdése az ellátásért felelős önkormányzat hatáskörébe esne, és az önkormányzatok szorongatott infrastrukturális helyzetükben maguk is hoznak olyan határozatokat, amelyek szerint az új bekötések, vagy víziközmű fejlesztési kvóták kiadása az ő testületük hozzájárulásától függene (Tipikusan ilyen tévedés, amikor a hálózatra történő csatlakozást az önkormányzat engedélyétől teszik függővé, vagy egyenesen a közművesítési hozzájárulás megfizetésétől).
Kiknek kell megfizetni a víziközmű fejlesztési hozzájárulást, és ennek alapján kik jogosultak a kvóta átruházására?
A víziközmű fejlesztés hozzájárulást a NEM lakossági felhasználóknak kell megfizetnie, ezzel együtt a nem lakossági felhasználó jogosult olyan kvótára (kontingensre), amelyet átruházhat, vagy áthelyezhet.
Erről a kérdésről korábbi cikkemben részletesen olvashatnak itt:
https://www.linkedin.com/pulse/lakoss%C3%A1gi-v%C3%ADzd%C3%ADj-vagy-nem-iv%C3%A1n-dr-szab%C3%B3
Itt most csak röviden visszautalok arra, hogy a Vksztv. hogyan különbözteti meg a lakossági és a nem lakossági fogyasztókat, illetve arra a kérdésre, hogy ameddig a lakossági fogyasztó esetében pusztán a szolgáltatás igénybevétele létrehozza a szerződést (ún. ráutaló magatartás), addig a nem lakossági felhasználó esetében a közszolgáltatási szerződést kizárólag az írásbeli szerződés hozza létre, olyannyira, hogy a bírói gyakorlat csak a Vízmű által alkalmazott formanyomtatványt fogadja el érvényes formának.
Ezzel kapcsolatban itt és most csak arra hívom fel a figyelmet, hogy a jelen munka elkészítésekor érvényes jogszabályok szerint, ha egy magánszemély, aki az ingatlanát bármilyen terjedelemben valamilyen jövedelemszerző gazdasági tevékenységre használja, a Vksztv. rendelkezései szerint nem lakossági felhasználónak (a köznyelven előszeretettel, de pontatlanul „közület” -nek is nevezik) minősül, mindaddig, míg mellékszolgáltatási szerződést nem köt arra a helyiségre, ahol a tevékenységet végzi.
Sem a bírói gyakorlat, sem a jogszabályok nem értelmezik azt a kifejezést, hogy az ingatlanon „jövedelmeszerző gazdasági tevékenység keretében veszi igénybe a víziközmű szolgáltatás”, ennélfogva pusztán az a tény, hogy az ingatlant egy egyéni vállalkozó, vagy egy cég székhelyeként jelöli meg, már megalapozza azt a tényt, hogy a felhasználót nem lakossági felhasználónak minősítse a víziközmű szolgáltató.
Ugyanakkor – ahogyan fentebb hivatkozott írásaimban is kifejtettem – a nem lakossági felhasználó esetében csak abban az esetben jön létre a közszolgáltatási jogviszony, ha arról a megfelelő formanyomtatványon szerződést kötöttek. Szerződéses jogviszony hiányában viszont a nem lakossági felhasználóval szemben szerződésszegési szankciót (pld. kötbért) sem lehet érvényesíteni, legfeljebb a nyilvántartott lakossági felhasználót lehet szankcionálni a bejelentés elmulasztása miatt, ha az adott víziközmű szolgáltató cég Üzletszabályzata ad erre lehetőséget. (A szolgáltató gyakorlatilag „nem fér hozzá” jogilag a nem lakossági felhasználóhoz addig, ameddig az szolgáltatási szerződést nem ír alá.)
Ki és milyen esetben mentesül a víziközmű fejlesztési hozzájárulás megfizetése alól?
Alanyilag mentesülnek a megfizetés alól (annak ellenére, hogy nem lakossági felhasználók): a központi költségvetési szervek és intézményének, a helyi önkormányzat és annak költségvetési intézményei, a jogi személyiséggel rendelkező vallási közösségnek, valamint normatív állami támogatásban részesülő, közfeladatot ellátó, nem nyereség- és vagyonszerzési célt szolgáló egyéb intézmények. (Itt is megjegyzem, hogy a társasház és a garázsszövetkezet lakossági felhasználónak minősül), valamint az újépítésű lakások tovább-értékesítésével fő tevékenységként foglalkozó nem lakossági felhasználók, de ezek csak új bekötés esetén.
Tárgyi mentesülés: a Vksztv. 55/H.§ (1) bekezdése minden felhasználót mentesít a víziközmű fejlesztési hozzájárulás (továbbiakban úgyis, mint a „VKFH”) megfizetése aló, ha a bekötést max. 32 mm átmérőjű ivóvíz vezeték, és a max 160 mm átmerőjű szennyvízvezeték vonatkozásában kérik. (Csak új bekötés esetén, tehát a korábbi bekötés felújítása, cseréje nem tartozik ide.)
Milyen esetekben kötelezheti a szolgáltató a nem lakossági felhasználót víziközmű fejlesztési hozzájárulás megfizetésére?
Erről a kérdésről a Víziközmű szolgáltatásról szóló 2011. évi CCIX. törvény 69.§ -a úgy rendelkezik, hogy a nem lakossági felhasználó az alábbi esetekben köteles VKFH-t fizetni:
„a) közszolgáltatási szerződéses jogviszony esetében a felhasználási helyen biztosítandó szolgáltatási kapacitásért,
- b) a víziközmű-szolgáltatásba bekapcsolt ingatlanhoz biztosított kapacitás általa kezdeményezett bővítéséért,
- c) a víziközmű-szolgáltatás minőségének általa igényelt emelése esetében, továbbá
- d) az új bekötés megvalósítását megelőzően, ha a bekötés a nem lakossági felhasználó által, nem továbbértékesítésre épített újépítésű lakás víziközmű-szolgáltatását szolgálja”
A fentiekkel kapcsolatban az alábbiakra hívom fel a figyelmet:
A kialakult bírói gyakorlat szerint, ha a felhasználó túllépi az általa előre lekötött kvótát, akkor a közszolgáltatási szerződés módosítása nélkül is jogosult a szolgáltató a kapacitásbővítésért járó VFH-t beszedni (és kötbérezni a felhasználót), ráadásul a túllépést a felhasználónak kell bejelenteni, még akkor is, ha a szolgáltatónak kötelessége az ellenőrzés.
Az újépítésű lakások tovább értékesítésével fő tevékenységként foglalkozó nem lakossági felhasználó csak és kizárólag az új bekötés esetén mentesül, tehát pld. a már meglévő bekötés cseréje, rekonstrukciója stb. stb. nem alapozza meg ezt a mentességet! Az is fontos gyakorlati kérdés, hogy a nem lakossági felhasználó bejegyzett fő tevekénysége legyen az újépítésű lakás tovább-értékesítése, nem elég, ha ez csak szerepel a TEOR számok között!
Meddig érvényes a kvóta?
A jelenlegi jogszabályok értelmében a kvóta nem évül el, annak ellenére, hogy ez lényegében egy szerződés a szolgáltató és a nem lakossági felhasználó között. (Több Szolgáltató Üzletszabályzata kifejezetten „viziközmű fejlesztési hozzájárulás szerződésnek” is nevezi.)
Mikor szűnik meg a kvóta?
A kvóta akkor szűnik meg, amikor maga az alap közszolgáltatási szerződés megszűnik bármilyen okból. (Ügyvédi tanács, hogy az ingatlan értékesítése előtt érdemes a kvótát értékesíteni, vagy áthelyezni, mert az új felhasználó bejelentésével a közszolgáltatási szerződés megszűnik, és vele együtt a kvóta is. Csak a kvótát lehet ugyanis átvinni másik ingatlanra (felhasználási helyre), a közszolgáltatási szerződést nem.)
Kell-e gyakorolni (igénybe venni) a kvótát?
A kvótát nem kötelező sem részben, sem egészben igénybe venni, és ettől nem is szűnik meg, és nem évül el. (Mint ahogyan pld egy bérleti szerződés szerint sem kötelező az ingatlanban tartózkodni, de ettől a bérleti díjat fizetni kell.)
Lehet-e kérni, hogy a Szolgáltató vásárolja vissza a kvótát, ha utólag kiderül, hogy annak lekötése részben, vagy egészben felesleges volt?
A jelenlegi jogszabályok szerint erre nincs lehetőség, arra viszont most már van, hogy nyilvánosan is meghirdessük eladásra, és ez egy kapacitáshiányos rendszeren már komoly értéket is képviselhet.
Milyen árat lehet kérni a kvótáért?
Az új rendelkezések rögzítik, hogy a kvóta egy vagyon értékű jog. A kvótának jelenleg nincs szabott ára, tehát bármekkora összegért átruházható az adott víziközmű rendszeren belül. Ennek a műveletnek az adójogi és számviteli elszámolása még kérdéses, de véleményem szerint ugyanúgy kell bizonylatolni és könyvelni, mint egy bármely vagyon értékű jogot. Érdekes kérdés, hogy az új szabályok szerint így a kvótának lesz egy névérétke (amekkora víziközmű fejlesztési hozzájárulást fizetett eredetileg a nem lakossági felhasználó a Szolgáltatónak), és lesz egy forgalmi értéke amekkora áron értékesítették. (Kérdéses, hogy kell adót fizetnie az átruházónak, hogy ha a kvótát „névérték felett” ruházta át, és így nyereséget ért el?)
A kvóta ingyenesen is átruházható, ajándékba adható stb. (Az jó kérdés, hogy milyen esetben nyilváníthatja a NAV az ilyen jellegű megállapodásokat adó jogilag érvénytelenné?)
Mi a különbség a kvóta átruházása és áthelyezése között?
Ha egy víziközmű rendszeren belül a nem lakossági felhasználónak több felhasználási helye is van, akkor a kvóta – ha a Szolgáltató elfogadja – a rendszeren belül áthelyezhető a másik szolgáltatási helyre.
A kvóta átruházása (akár ingyenesen, akár ellenértékért) egy víziközmű rendszeren belül két különböző felhasználó között történik, és két különböző felhasználási hely között. (Megjegyzem, hogy annak nincs jelentősége, hogy a két felhasználó között van-e tulajdonosi kapcsolat. Akkor is két különböző felhasználóról van szó, ha az egyik a másiknak 100%-os tulajdonosa stb.)
Kell-e írásbeli szerződést kötni a kvóta átruházásról?
Igen, írásba kell foglalni, mert azt 15 napon belül meg kell küldeni a Szolgáltatónak. (Ügyvédi tanács: ha nem akarjuk nyilvánosságra hozni a vételárat, akkor nincs akadálya annak, hogy a vételárról külön okiratba foglalt megállapodást kössünk, és a szerződésbe csak annyit írjunk, hogy a vételár megfizetésre kerül, és a kvóta átvezetéséhez az átruházó hozzájárul). Feltehetőleg a Szolgáltatók majd kibocsátanak erre formanyomtatványt is, amely az általuk alkalmazott Üzletszabályzat része lesz, de jelenleg tudtommal még nincs ilyen.
Van-e területi hatálya a kvóta áthelyezésének, vagy átruházásának?
Igen van: A kvótát csak egy víziközmű rendszeren belül lehet áthelyezni. A víziközmű rendszer nem feltétlenül esik egybe (sőt ritkábban esik egybe) egy település közigazgatási határával. Szerencsés esetben tehát a kvótát több település között is át lehet helyezni. A víziközmű rendszer határairól a Magyar Energetikai- és Közműszabályozási Hivatalban (MEKH) lehet érdeklődni.
Kinek kell bejelenteni a kvóta átruházását?
A jogszabály szerint ezt az átruházónak (aki átadja) kell bejelenteni a Szolgáltató felé a szerződés megküldésével a szerződés megkötését követő 15 napon belül.
Mi történik, ha az átruházó túllépi a 15 napot?
Ennek jelenleg nincs semmilyen szankciója, későbbiekben a Szolgáltatók az Üzletszabályzatukban kötbért köthetnek ki erre a mulasztásra, de jelenleg tudtommal még nincs ilyen A késedelem mindenesetre nem okoz érvénytelenséget, de a késelemből eredő károkért az átruházó lesz a felelős (pld. közben megszűnik az átruházó közszolgáltatási szerződése és ezzel együtt maga a kvóta is)
Függ-e valamitől a kvóta áthelyezése, átruházása?
Nagyon is függ! A jogszabály szerint a kvóta áthelyezését, illetve átruházását a Szolgáltató (aki az ügylet időpontjában az adott víziközmű rendszert üzemelteti) nem egyszerűen tudomásul veszi, vagy jóváhagyja, hanem azt, mint a közszolgáltatási szerződés módosítására vonatkozó ajánlatot kell, hogy elfogadja. Amennyiben nem fogadja el, úgy a szerződés hatálytalan lesz (de nem érvénytelen, ez fontos különbség!) A kvóta szerződés jogilag egy harmadik fél hozzájárulásától függő szerződés. (Ügyvédi tanács: Amennyiben nem lesz kötelező formanyomtatvány, akkor a szerződésbe mindenképpen bele kell írni, hogy csak akkor lép hatályba, ha a Szolgáltató elfogadja az átruházást. Adásvétel esetén célszerű a vételárat ügyvédi letétbe helyezni hasonlóan pld az ingatlan adásvételeknél alkalmazott módszerhez.)
Mennyi időn belül kell nyilatkoznia a Szolgáltatónak?
A jogszabály szerint a Szolgálatónak a kézhezvételtől számított 30 napon belül nyilatkoznia az elfogadásról. (Ügyvédi tanács: célszerű bizonyítható kézbesítést alkalmazni.)
Mi történik, ha a szolgáltató 30 napon belül nem válaszol?
A jogszabály szerint, ha a Szolgáltató 30 napon belül nem nyilatkozik, akkor „vélelmezni kell”, hogy azt elfogadta. (Felhívom a figyelmet, hogy ez nem egyenértékű azzal a kifejezéssel, hogy „úgy kell tekinteni, hogy azt elfogadta”. Tehát nem azonos pld. a bekötésre vonatkozó szabályokkal, ahol a szolgáltatónak 8 napon belül nyilatkoznia kell a tervre, és ha ezt elmulasztja akkor a tervet elfogadottnak kell tekinteni, és erre tekintettel beruházásokat meg lehet kezdeni.)
Mit jelent az, hogy „vélelmezni kell”?
Vélelemnek a jogban olyan valószínű tényállásokat tekintünk, amelyeket a jogbiztonság érdekében bizonyítás nélkül valósnak fogadunk el. A vélelemnek létezik megdönthető és megdönthetetlen formája is. Jelen esteben egy megdönthető vélelemről van szó, tehát a Szolgáltatónak van jogosultsága arra, hogy utólag bizonyítsa, hogy az átruházáshoz nem járult hozzá (pld. gépelési hiba miatt rossz e-mail címre küldte a választ stb.), ami meglehetősen nagy jogi kockázatot rejt magában. (Ügyvédi tanács: célszerű ilyenkor több úton érdeklődni a válasz elmaradása miatt, pld személyesen érdeklődni a szolgáltatónál stb., és semmiképpen csak a vélelemre támaszkodni!)
Milyen esetben tagadhatja meg a szolgáltató az áthelyezés, átruházás elfogadását?
A jogszabály értelmében erre műszaki okokból van lehetőség: „A közműfejlesztési kvóta áthelyezését a víziközmű-szolgáltató megtagadhatja, ha az áthelyezésre irányuló ponton az adott kvóta áthelyezése műszaki okok miatt igazolhatóan nem teljesíthető.”(Megjegyzem, hogy a kapacitáshiány ilyen műszaki oknak tekinthető, pld. azon a szolgáltatási ponton ahova áthelyezni kívánják a kvótát (ami lehet egy másik településen is) nincs kapacitás, akkor erre hivatkozással a Szolgáltató visszautasíthatja az áthelyezést, átruházást.)
Mi történik, ha a szolgáltató nem fogadja el az áthelyezést, átruházást?
Ebben az esetben a szerződés nem lép hatályba, a feleknek el kell számolnia, és amennyiben mindkét fél jóhiszemű volt, egyik sem tehető felelőssé az ügylet miatt. A már fennálló kvóták nem változnak. (Ügyvédi tanács: célszerű tehát a kapacitásról – ott ahová át kívánják helyezni – igazolható módon, előre információt kérni, és ezt az esetet külön szabályozni a szerződésben a viták elkerülése érdekében,)
Mi történik, ha nem értünk egyet a szolgáltató álláspontjával, mert például tudjuk, hogy az adott rendszeren igenis van kapacitás?
Sajnos – ellentétben pld a bekötés szabályaival – ilyen esetben nincs lehetőség közigazgatási úton felülvizsgálatot kérni. Az egyetlen kapaszkodó, hogy a műszaki oknak igazolhatónak kell lennie. Véleményem szerint erre tekintettel polgári per indítható jognyilatkozat pótlása iránt.
Mi történik, ha kvóta áthelyezése, és átruházása után az adott rendszeren új szolgáltató kezdi meg az üzemeltetést, pld. közérdekű üzemeltetőként?
Az egyik előnye annak, hogy a kvótát a jogszabály vagyon értékű jogként határozta meg, hogy bizonyos mértékig elszakadt az alap közszolgáltatási szerződéstől. Amennyiben tehát a kvóta áthelyezés, átruházása megtörtént, és azt az áthelyezés időpontjában üzemeltető szolgáltató elfogadta, úgy a közszolgáltatási szerződés mindkét felhasználó esetében módosult, és az új szolgáltatónak kötelessége azt elfogadni, és nem vitathatja azt.
Az érdekes probléma, hogy mi történik abban az esetben, ha az átruházási szerződést az átruházó megküldi az üzemeltető szolgáltatónak, de annak víziközmű szolgáltató jogosultsága ezen a 30 napon belül megszűnik? (Mert pld. a MEKH visszavonja a szolgáltatási engedélyét.)
Garantált-e a kapacitás cégem számára, ha érvényesen és hatályosan víziközmű fejlesztési kvótát vásároltam?
Erre a kérdésre a jelenlegi szolgáltatási helyzetben nem lehet egyértelmű „igennel” válaszolni. Anélkül, hogy hosszú és bonyolult víziközműjogi, polgári jogi vagy alkotmányjogi fejtegetésbe kezdenék, itt most legyen elég annyi, hogy ez egy végtelen hosszú ok-okozati folyamat, amelynek végén nem lesz felelős.
Az nyilvánvaló, hogy bármilyen vis maior helyzet esetén a Szolgáltató korlátozhatja, és ideiglenesen szüneteltetheti is a szolgáltatást, amelyért nyilvánvalóan nem vonható felelősségre. Mi a helyzet azonban akkor, hogy ha a megvásárolt kvótának megfelelő kapacitás biztosítása valamilyen szükséges műszaki fejlesztés elmaradása miatt hiúsul meg? Ilyen esetekben a szolgáltatók azonnal az ellátásért felelős önkormányzatra, az önkormányzatok pedig az államra mutatnak.
Véleményem szerint azonban a kvóta szerződés a nem lakossági felhasználó és a Szolgáltató relációjában jön létre, ezért, ha a Szolgáltató nem tud helytállni a kvóta szerződésben meghatározott feltételek biztosításáért, akkor ezért a Szolgáltatót terheli a felelősség. Ebből eredően tehát ne csodálkozzunk, ha a szolgáltatók nem sietnek majd a kvóta átruházások kapcsán az elfogadó nyilatkozatokat megadni.
kelt: Budapest, 2023. 08. 22.
Dr. Szabó Iván Ügyvédi Iroda
Dr. Szabó Iván LLM
ügyvéd
