2023. október 31-én 23.00-kor került benyújtásra az Országgyűlésnek a T-5886. számú törvényjavaslat (továbbiakban a Javaslat) a Víziközmű szolgáltatásról szóló 2011. évi CCIX. törvény (Vksztv.) módosításáról (előterjesztői: Dr. Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes, és Lantos Csaba energiaügyi miniszter)
Párhuzamosan a törvényjavaslattal folyt az 58/2013.(II. 27.) Korm. rendelet (Vhr.) módosításáról szóló társadalmi vita, így feltételezhető, hogy a törvényjavaslat elfogadását, és a Módosítás kihirdetését követően a Vhr. is azonnal módosulni fog.
Összességében elmondható, hogy a törvénymódosítás túlnyomó része az önkormányzati tulajdonú víziközmű szolgáltató cégek állami tulajdonba adásával, illetve a települési önkormányzatok víziközmű vagyonának állami tulajdonba adásával, összefoglaló nevén a víziközművek állami integrációjával kapcsolatosak.
A Javaslat lényegében összegzi az eddig végrehajtott nagy arányú integráció tapasztalatait, és számos olyan a változtatást eszközöl, amelyek az integráció végrehajtása közben felmerült problémákra kínál megoldást. Ennek keretében ugyanakkor jelentősen megváltoztat néhány az önkormányzati tulajdonnal kapcsolatos rendelkezést.
Mindenekelőtt a Javaslat módosítja a közös tulajdonban álló víziközmű-rendszerek állami tulajdonba adására vonatkozó szabályozásokat.
Az Vksztv. eddig szabályozása szerint a települési önkormányzatok és/vagy állam közös tulajdonában álló viziközmű rendszereket csak a tulajdonosok egyhangú döntéssel lehetett átadni az állam részére. Ez összhangban volt egyébként a polgári jog általános[1] szabályaival, amely szerint a közös tulajdon elidegenítése kérdésében a tulajdonostársak csak egyhangú határozattal dönthettek. (Ez nem keverendő össze az önkormányzatok tulajdonában álló víziközmű üzemeltető cégekkel, ahol az önkormányzatok üzletrészei eddig is szabadon átruházhatóak voltak az Államra. Az más kérdés, hogy ezt az állami képviseletében eljáró Nemzeti Vízművek Zrt. (NV Zrt.) nem mindig fogadta el.)
Ténykérdés, – és korábbi írásaimban én is felhívtam erre a figyelmet – hogy ez a rendelkezés komoly akadálya volt az integrációnak, hiszen pld. a korábbi pályázati rendszer alapján közös tulajdonba került víziközmű műtárgyak (pld. egy szennyvíztisztító, vagy pld. egy közöstulajdonú vezetékszakasz) esetén akár egy kis tulajdoni hányaddal rendelkező önkormányzat is megakadályozhatta a teljes viziközmű vagyon integrációját, akár úgy is, hogy a szolgáltatásból már nem részesült.
Az új rendelkezések szerint a részes önkormányzatok most már a szavazatok egyszerű többségével is átruházhatják tulajdoni illetőségüket az államra (ez történhet ellenérték fejében is ellenérték nélkül is átvezetéssel).
Az egy érdekes kérdés, hogy amennyiben az átruházás esetleg ellenérték fejében történne, akkor felmerülhet-e az egyes önkormányzatok részéről az elővásárlási jog?[2]
A kérdés nyilván elméleti jellegű, hiszen az eddig végrehajtott integráció esetében egyszer sem merült fel, hogy valamely önkormányzat ellenértéket kért volna akár az üzemeltetőben fennálló társasági részesedésük, vagy a viziközmű vagyon átadása kapcsán.
A hírek szerint több önkormányzat esetében fordultak elő ilyen próbálkozások, ezek azonban rendre elhaltak, mivel az NV Zrt kizárólag ingyenes átadást fogadott el, másrészt az önkormányzatok teljes körű mentesítése megfelelően kompenzálta az átruházókat. (Erre később még részletesebben is kitérünk).
Felvetődik viszont a kérdés, hogy amennyiben az integrációban részes önkormányzatok az üzemeltető cég és a víziközmű vagyon ingyenes átadása esetén szabadultak a Szolgáltató felé fennálló kötelezettségeik alól, akkor ez az átruházás valóban ingyenesnek tekinthető-e?
Bár az átruházási szerződés és az Állam és az Önkormányzatok között jött létre, de nyilvánvalóan azokért a kötelezettségekért, amelyekkel eddig az önkormányzatok tartoztak az érintett szolgáltatóknak, most majd a kizárólagos, vagy irányító tulajdonos Állam áll majd helyt.
Mindenesetre teoretikusan nem zárható ki, hogy a jövőben lesznek olyan átruházások, amelyek ellenérték fejében történnek, ezért célszerű lett volna az elővásárlási jog lehetőségét eleve kizárni, már csak azért sem mert az Állam törvényes alapuló elővásárlási joga nem került szabályozásra a Vksztv.-ben.
Remélhetőleg a normaszöveg még módosulni fog jövőben, ugyanis a jelenlegi formájában meglehetősen félreérthető. A Javaslat szó szerint a következőket tartalmazza (Vksztv. 5/H.§ (3))
„(3) Ha víziközmű-rendszeren több ellátásért felelős önkormányzat is tulajdonnal rendelkezik, az ellátásért felelős önkormányzatok egyszerű többségi döntéssel a víziközmű-rendszeren fennálló tulajdoni részesedésüket, illetve a tulajdonukban álló víziközmű működtető eszköz tulajdonjogát térítésmentesen, nyilvántartási értéken történő átvezetéssel is átruházhatják az államra, ahol a szavazati arány az ellátásért felelősök víziközmű-rendszeren fennálló tulajdoni érdekeltsége nettó könyv szerinti értékének megfelelően alakul.”
Valószínűleg Jogalkotó felfigyel majd arra, hogy a jelenlegi szövegezésből úgy tűnik ki, mintha az Államban („államra, ahol”) alakulna ki tulajdonosi érdekeltség…
A jogalkotó szándéka nyilván az, hogy az állami tulajdonszerzést követően a tulajdoni érdekeltség (feltehetően a tulajdoni érdekeltséghez kapcsolódó szavazati arány) a nettó könyv szerinti értékhez igazodjon.
Szorosan ide tartozik a Javaslat által beiktatni kívánt (3a) bekezdés, mely szerint:
„(3a) A (3) bekezdés szerinti átruházásról szóló döntést követően közös tulajdonban tulajdonostársként maradó önkormányzatok a víziközmű-rendszeren fennálló tulajdoni érdekeltségük nettó könyv szerinti értéke arányában továbbra is viselik a közös tulajdonú víziközmű-rendszerrel kapcsolatos feladatokkal járó terheket és gyakorolják az azzal járó jogokat.”
A módosuló bekezdések magyarázata a Vksztv. 5/G.§-ában foglaltakban rejlik, amely eddig generálisam szabályozta a közös tulajdonú víziközmű rendszerek feletti rendelkezési jogokat[3]. E szerint a tulajdonostársaknak meg kellett állapodniuk a közös tulajdonban álló víziközmű rendszerrel kapcsolatos jogokról és kötelezettségeikről, tehát lehetőségük volt, hogy a polgári jog általános szabályai szerint – élve a – Ptk. diszpozitivitásával[4] – külön megállapodásban rendezzék egymás között a közös tulajdonnal kapcsolatos szabályokat és ennek keretében – akár a szavazati jogok, akár a költségek viselése – tekintetében eltérjenek a tényleges tulajdoni arányoktól. A jogszabály eddig csak arra az esetre írta elő a nettó könyv szerinti értékhez kapcsolódó szavazati jogot és költségviselést, ha a Felek nem kötöttek megállapodást.
A Javaslat most – némileg áttörve a felek magánjogi autonómiáját – felülírja ezeket a megállapodásokat és az állami tulajdonszerzés esetére a nettó könyv szerinti értéket teszi meg a szavazati jogok és a költségek viselésének alapjává. (Ha volt ilyen megállapodás, ha nem)
Már az önkormányzati tulajdonú víziközmű-szolgáltató társaságok további működésének biztosításával kapcsolatban a veszélyhelyzet időszakában alkalmazandó egyes szabályokról szóló 370/2023. (VIII. 7.) Korm. rendelet (R.) tartalmazta azt az igen fontos integrációs rendelkezést, hogy amennyiben a települési önkormányzat átruházza a tulajdonában álló víziközmű vagyont, és a viziközmű szolgáltató cégben fennálló tulajdoni részesedését, úgy az önkormányzat a víziközmű szolgáltatással összefüggésben keletkezett minden kötelezettségének teljesítése alól mentesül.
Ez a rendelkezés most a Vksztv. 5/H.§ -ba épül be új (10) bekezdésként, egyben annak elfogadásával a R. hatályát is veszti.
Az R. – illetve most már a Javaslat – ilyen tartamú rendelkezéseit az integrációs folyamatban felmerülő nehézségek indokolták, nevezetesen, hogy több önkormányzat esetében előfordult, hogy – a meddig a hálózatbérleti díjak befagyasztásra nem kerültek – a vízművekkel finanszíroztattak meg víziközmű beruházásokat (uniós és vagy állami beruházások önereje stb.) úgy, hogy a bérleti díjat évtizedekre megelőlegeztették a szolgáltatóval. Ezzel még nem lenne különösebb probléma, csakhogy a víziközmű vagyon és a társasági részesedés átadását követően ezek a kötelezettségek továbbra is fennálltak.
Az R. és most a Javaslat ezeket a szituációkat megszüntette, de véleményem szerint némileg kiöntésre került a „gyerek is a bizonyos lavór vízzel”: A szabályozás jelenlegi formájában ugyanis MINDEN kötelezettséget megszüntet az önkormányzatok vonatkozásában, igaz, hogy ez a csak szolgáltatóknak a működtetés körében keletkezett követeléseire vonatkozik.
Kérdés, hogy történik e valami azokkal az önkormányzatokkal, amelyek nem rendelkeznek tulajdoni hányaddal az üzemeltető cégben (mert például épen közérdekű üzemeltetésben állnak), de át kívánják adni a víziközmű vagyont?
Valószínűleg a jövőben lesz még néhány per a jövőben, ami arról fog szólni, hogy az adott követelés összefüggésben volt-e a víziközmű üzemeltetéssel? (lásd pld. a másodlagos tevékenységek kapcsán keletkezett követelések stb.)
A polgári jogot (ezen belül a társasági konszernjogot) is érintő, igen lényeges módosítás, hogy amennyiben a víziközművek állami integrációjának folyamatában az Állam minősített többséget szerez, úgy a Polgári Törvénykönyvek (Ptk.) minősített többség esetére kikötött vételi jogra vonatkozó szabályok nem érvényesülnek.
A Ptk 3:324. § (2) úgy rendelkezik, hogy amennyiben a befolyásszerző közvetlenül vagy közvetve a szavazatok legalább ¾-ével rendelkezik, úgy a befolyásszerzés közzétételének napjától számított 60 napon belül bármely részvényes követelheti, hogy a részesedést szerző tag a részvényeit vegye meg.
A Javaslat elfogadását követően ez a rendelkezés az állami tulajdonszerzésre nem vonatozik a víziközmű szolgáltató korlátolt felelősségű társaságokban és zártkörű részvénytársaságokban. Ráadásul Javaslat 5.§-a értelmében a rendelkezést alkalmazni kell a már létrejött, de még hatályba nem lépett szerződések vonatkozásában.
Szintén az integrációs folyamatot könnyíti meg az a rendelkezés, amely lehetőséget ad a MEKH-nek, hogy a működési engedélyt annak ellenére kiadja, hogy a korábbi ellátásért felelős (magyarul az önkormányzatok) nem végezte el a kötelező vagyonértékelést. Az önkormányzati vagyon átadása esetén tudniillik megváltozik az ellátásért felelős (az Állam személyében) és ebben az esetben a működési engedély módosítására lenne szükség, amelyhez mellékelni kellene a víziközmű vagyonértékelését, melynek határidejét legutóbb már 2022. december 31-ig hosszabbították meg (Vksztv. 78.§ (1) bekezdés), ennek ellenére nagyon sok önkormányzat esetében – pénz hiányában – ez nem történt meg.
Jelentősen változnak a Javaslat alapján a viziközmű fejlesztési hozzájárulásra nem kötelezhetők köre is, a Javaslat kiegészíti a Vksztv. 69.§ (2) bekezdésében eddig felsorolást azzal az esettel, ha a nem lakossági felhasználó állami tulajdonú ingatlant üzemeltet, de a szolgáltatást központi költségvetési intézmény, vagy szerv veszi igénybe.
Valószínűleg a legnagyobb a port a Javaslat 3.§-a fogja felkavarni, amely beiktat egy új szakaszt a Vksztv. -be a 61/F.§ formájában. Ez az új szakasz kimondja, hogy bizonyos víziközmű elemek vonatkozásában, valamint „a Hivatal által a miniszter részére e törvény alapján készített javaslatokban foglalt adatok foglalt adatok megismerésére irányuló igényt az adat keletkezésétől számított legfeljebb 30 évig meg kell tagadni, ha az adat megismerése Magyarország nemzetbiztonsági érdekeit veszélyezteti. Az igény teljesíthetőségéről – Magyarország nemzetbiztonsági érdekeit mérlegelve – az adatkezelő dönt.”
Az új rendelkezés első része egyébként illeszkedik a kritikus infrastruktúrák védelmére vonatkozó gyakorlatnak, és semmi különösebb rendelkezés nincs benne, míg a Hivatalra (MEKH)-re vonatkozó rendelkezések nyilván a Vksztv. 65.§ -ára vonatkoznak, amely szerint:
„65. § (1) A közműves ivóvízellátás, valamint a közműves szennyvízelvezetés és -tisztítás díját (a továbbiakban együtt: hatósági díj) a Hivatal javaslatának figyelembevételével a miniszter rendeletben állapítja meg. A hatósági díj megállapításakor rendelkezni kell arról, hogy a hatósági díj mikor lép hatályba, e rendelkezésnek visszamenőleges hatálya nem lehet.
(2)A Hivatal a díjmegállapítással, díjváltozással kapcsolatos javaslatát a miniszter részére minden év október 15-ig küldi meg.”
Ismeretes, hogy a Fővárosi Önkormányzat egy kártérítési követelést vizionálva közérdekű adatok kiadása iránt indított (és nyer első fokon pert a MEKH ellen), melynek tárgya ezen díjelőterjesztések kiadása volt.
Ez követően a vízügyekben már szinte megszokott sajtóhisztéria úgy tálalta az ügyet, mintha a Főváros, vagy a Fővárosi Vízművek Zrt. már kártérítési pert is nyert volna az állam ellen.
Ha a jogszabály elfogadásra kerül még a II. fokú ítélet kihirdetése előtt, úgy az adatkérési igények ezzel meg is szűnnek, bár őszintén szólva egyik oldalról sem érthetőek ezek a súlyos lépések, mivel az egymásra épülő alkotmánybírósági és kúriai döntések tükrében az államot egyébként sem lehet perelni a vízdíjak kihirdetésének elmaradása miatt.
A Javaslat tartalmaz még néhány módosítást, amely csak egy-egy szót, vagy kifejezést módosít a törvényben, ezek azonban később még fontosak lehetnek:
A 1.§ (1) g.) pontjában foglalt szolidaritás alapelve[5] kiegészül azzal, hogy „a szolgáltatás nyújtás, amely figyelembe veszi a víziközmű-szolgáltatást igénybe vevők teherviselési képességét,
Önmagában az ellátásbiztonság beiktatása a szolidaritási alapelvébe, jelezhet egy díjrendezési szándékot.
Fontosabb azonban, hogy a Javaslat alapján hatályba lépő Módosítás hatályon kívül helyezi a Vksztv. 72/A. § (1) b.) és c.) pontjait:
72/A. § (1) A miniszter rendeletben állapítja meg a víziközmű-szolgáltató által
- a) a felhasználók számára külön díj ellenében kizárólagosan végezett szolgáltatások körét és azok díjait,
- b) a felhasználó szerződésszegése esetén külön díj ellenében kizárólagosan végzett szolgáltatások körét és azok díjait, és
- c) a felhasználók számára külön díj felszámítása nélkül biztosítandó szolgáltatások legszűkebb körét.
és hatályon kívül helyezi a Vksztv. 74.§ (1)
- § (1) Felhatalmazást kap a Kormány, hogy
- a víziközmű-szolgáltatás díjainak szerkezetét;
- a víziközműves kapcsolódó szolgáltatás körében az átadási árra vonatkozó javaslat, valamint az átmeneti átadási ár megállapítására irányuló kérelem minimális tartalmi követelményeit, az ivóvíz átadási árszerkezetét, valamint az átvett szennyvíz kezelési díjainak szerkezetét;
A hatályon kívül helyezendő rendelkezésekből arra lehet következtetni, hogy ezekben a kérdésekben jogszabályi változások várhatóak.
VHR. módosítás
Tekintettel arra, hogy a VHR. módosítása kormányrendelettel történik, ezért arról nincsenek információim, hogy pontosan hol tart a folyamat, de feltételezhető, hogy a Vksztv. módosítással együtt jelenik majd meg.
Itt elsősorban a közérdekű üzemeltetésre vonatkozó rendelkezéseket emelem ki:
Módosult a VHR. 18.§-a amely egy új (4) bekezdéssel egészül ki.
Ennek alapján a közérdekű üzemeltetés meghosszabbítása esetén nem kell újra átadás átvételi eljárást lefolytatni.
Szintén egy praktikus rendelkezéssel egészül ki a VHR. 19.§-a amely szerint ha a Hivatal hosszabbítja a közérdekű üzemeltetést, akkor nem kell az üzemeltetést lezárni és újra megnyitni.
Fontos módosítás, hogy amennyiben a felhasználó a VHR. 79. § (2) bekezdésben foglalt tilalom ellenére a saját célú vízilétesítményt a közmű hálózatba bekapcsolt házi ivóvíz hálózattal összekapcsolja, és ezzel vízminőségromlást idéz elő, úgy ez ezzel felmerülő károkat és költségeket köteles megfizetni.
Fontos változás, hogy a VHR módosítás hatályon kívül helyezi a VHR. 56.§ (3) bekezdését, amely eddig saját célú vízilétesítmény esetén megengedte a közszolgáltatási szerződés felmondását.
Ez feltételez, hogy a jövőben kisebb tolerancia lesz a saját célú vízi létesítményekkel kapcsolatban.
Budapest, 2023. 11. 06.
Dr. Szabó Iván LLM
ügyvéd
[1] Ptk 5:78. § [Határozathozatal]
- b) az egész dolog feletti tulajdonjog átruházásához, az egész dolog megterheléséhez vagy az egész dologra kiterjedő kötelezettségvállaláshoz.
[2] 5:81. § [Elővásárlási, előbérleti és előhaszonbérleti jog]
(1) A tulajdonostárs tulajdoni hányadára a többi tulajdonostársat harmadik személlyel szemben elővásárlási, előbérleti és előhaszonbérleti jog illeti meg.
[3] Vksztv. 5/G. § * (1) Ha a víziközmű-rendszeren több ellátásért felelős is tulajdonnal rendelkezik (a továbbiakban: közös ellátásért felelősséggel érintett víziközmű-rendszer), akkor az érintettek az ellátásbiztonság követelménye érdekében írásban megállapodnak
- a) a víziközmű-rendszerrel kapcsolatban e törvényben és végrehajtására kiadott jogszabályokban az ellátásért felelős számára meghatározott jogok gyakorlása és kötelezettségek teljesítésének módjáról és feltételeiről,
- b) az ellátásért felelősök képviseletéről.
(2) Az ellátásért felelősök az (1) bekezdésben meghatározott megállapodást egyszerű többséggel hozzák meg, ahol a szavazati arány az ellátásért felelősök víziközmű-rendszeren fennálló tulajdoni érdekeltsége nettó könyv szerinti értékének megfelelően alakul.
(3) * Az (1) bekezdésben meghatározott megállapodást vagy annak módosítását az ellátásért felelősök képviselője az aláírástól számított 30 napon belül megküldi a Hivatalnak és a víziközmű-szolgáltatónak.
(4) Ha az (1) bekezdésben meghatározott kérdésben a (2) bekezdés szerint azonos szavazati arány alakul ki, a döntést a tárgyév január 1-jén legnagyobb felhasználói egyenértékkel rendelkező ellátásért felelős szavazata határozza meg.
(5) A közös ellátásért felelősséggel érintett víziközmű-rendszer tulajdonosai eltérő megállapodás hiányában a víziközmű-rendszeren fennálló tulajdoni érdekeltségük nettó könyv szerinti értéke arányában viselik az ellátásért felelős számára meghatározott feladatokkal járó terheket.
[4] 6:59. § [Szerződési szabadság]
(2) A felek szabadon állapíthatják meg a szerződés tartalmát. A szerződéseknek a felek jogaira és kötelezettségeire vonatkozó szabályaitól egyező akarattal eltérhetnek, ha e törvény az eltérést nem tiltja.
[5] g) a szolidaritás elve: az a társadalmi léptékben hasznos és támogatandó árképzési mechanizmus, amely az érintett települések víziközmű-üzemeltetési költségeinek víziközmű-szolgáltatás díjaira ható eltérő mértékeit részben vagy egészben kiegyenlíti, és célja a kedvezőtlen költségszint mellett működtethető víziközmű-rendszerrel rendelkező településeken a kedvezőbb díjtételek mellett történő víziközmű-szolgáltatás nyújtás,
