Ha egy mondatban akarjuk összefoglalni azokat a történéseket, amelyek 2021-ben érintették a víziközmű szolgáltató cégeket, akkor azt mondhatnánk, hogy az önkormányzati szolgáltatók ebben az évben sem kaptak segítséget, és bár kisebbeknek javult a pénzügyi helyzete a közműadó átstruktúrálásával, de ezt az év végére elszálló energiaárak valószínűleg elinflálták, de legalább bárki lehet vízműigazgató, ha van tapasztalata és (bármilyen) diplomája.
A 2022-es év nagyon sok önkormányzati tulajdonú víziközmű cég számára a „vízválasztó” lesz.
Bátran mondhatjuk, hogy a víziközmű cégek és dolgozóik hősiesen állták a COVID okozta pandémiás helyzetet 2020 végén és 2021 első negyedévében. A magam részéről nem tudok olyan esetről, hogy a pandémiás karantén idején bárhol ellátási problémák léptek volna fel. (kapacitás problémák miatt viszont igen.
A karantén ugyanakkor némileg át is alakította a bevételek struktúráját: több szolgáltatónál volt észlelhető, hogy a lakossági fogyasztás növekedett, ameddig az intézményi fogyasztás csökkent. Meglátásom szerint a két érték változása kb. arányos volt, hiszen az emberek home office-ban maradtak, a gyerekek nem mentek iskolába. A lakossági fogyasztás növekedése viszont nem okozott szignikáns árbevétel növekedés, tekintve hogy – ha kicsivel is – de magasabb intézményi díjakból származó árbevétel arányosan csökkent. Ezzel kapcsolatban a MEKH év az év végén érdekes felméréseket tett közzé: http://www.mekh.hu/2020-ban-4-5-szazalekkal-nott-a-szamlazott-lakossagi-vizfogyasztas )
Jogszabályi szempontból a 2021-es év erősen nyitott, mivel hatályba léptek a Víziközmű törvénynek az ingatlanok a bekötésével kapcsolatos új rendelkezései. A törvény módosítás jelentős fogyasztóvédelmi rendelkezéseket vezetett be, melynek értelmében konkrét határidőket szabott arra, hogy a szabályosan előterjesztett bekötési kérelmekre a Szolgáltatónak mennyi időn belül kell válaszolnia. Ennek a határidőnek az elmulasztását a jogszabály nemcsak a „hallgatás beleegyezés” következményéhez fűzi (15 nap után a kivitelezés megkezdhető), de amennyiben a befejezett kivitelezés (a bekötés) átvételét a Szolgálató indokolatlanul tagadja meg, úgy annak költségeit a Szolgálatónak kell megtérítenie. (lásd még ezzel kapcsolatban: https://www.linkedin.com/pulse/%C3%BAgy-t%C5%B1nik-meglehet%C5%91sen-odacsap-korm%C3%A1ny-avagy-lehet-hogy-szab%C3%B3 )
Ahogyan az várható volt, az egyre nagyobb gondot okozó szakemberhiány és (főleg a budapesti agglomerációban) mutatkozó kapacitáshiány mellett a szolgáltatókat ezek a rendelkezések nem „rettentették el” attól, hogy a bekötések ne szenvedjenek a kelleténél hosszabb időt (tisztelet a kivételnek), de erről ezt majd egy másik írásban teszem részletesen szóvá.
Az ingatlanok bekötése kapcsán beterjesztett jogszabálymódosítás kapcsán került sor – némi iróniával „váratlanul” – a közmű adó átalakítására. Az ágazat által már 10 éve követelteknek megfelelően, az eddigi arányok megváltoztak: Eddig minden logikával ellentétesen azokat a víziközmű szolgáltatókat sújtotta a legmagasabb vezetékadó, amelyek hosszú vezetékszakaszon kevés felhasználót szolgáltak ki, bár így eleve veszteséges volt az üzemeltetésük. A módosítással ezek az arányok azoknak a szolgáltatónak a terhére emelkedtek meg, amelyek a relatív rövid vezetékszakaszon sok szolgáltatóval rendelkeztek. Tipikusan ilyen a két nagy fővárosi szolgáltató, de néhány nagyobb vidéki önkormányzati szolgáltató is, amelyek közműadó terhei a többszörösére emelkedtek. (lásd még: https://www.linkedin.com/pulse/drasztikusan-%C3%A1talakul-k%C3%B6zm%C5%B1vezet%C3%A9k-ad%C3%B3-avagy-ment%C5%91%C3%B6v-kisebb-szab%C3%B3 )
Bár a közműadó módosításával a több kisebb önkormányzati szolgáltató is lélegzethez jutott, mindez nem volt elég az évek óta tartó negatív tendenciák ellensúlyozására.
Természetesen idén sem került sor semmilyen díjmegállapításra, miközben az évek óta folyamatosan jelentkező problémák tovább eszkalálódtak (az ágazatban dolgozók munkabérének folyamatos elmaradása már nemcsak a Piac, de a rokon vezetékes ágazatgokban dolgozók munkabérétől is, valamint az ennek következtében bekövetkező munkaerő-elvándorlás, a rekonstrukciók elmaradása miatt folyamatosan növekvő hálózati veszteség, és a karbantartási költségek emelkedése stb. stb. stb.).
A problémák erősödése felerősítette az integrációs igényeket az önkormányzati szektorban, a korábbi évekhez képest számos önkormányzat érezte felesleges tehernek a víziközmű cégeit, és kereste az integráció lehetőségét, elsősorban az Állam irányába.
Ezért is bírt rendkívüli jelentőséggel, hogy a Víziközmű törvény júniusban elfogadott módosítása új szintre emelte a víziközművek 2011-ben megindult, majd 2014 -ben jelentősen megtorpant állami integrációját. A törvény módosítást lehetővé tette, hogy az önkormányzatok önkéntes alapon átadják a tulajdonukban álló viziközmű vagyont az Állam részére (fő szabály szerint ingyenesen), és ezzel együtt megszabaduljanak az 1990-es önkormányzati törvény óta kötelezően ellátandó feladatkörükbe eső ellátási felelősségtől (igaz egyben az erre vonatkozó jogosultságaiktól is). A törvénymódosítás ehhez egy korábban diszkrét csöndben létrehozott „szuperszervezetet” is biztosított a Nemzeti Vízművek Zrt. személyében.
A Nemzeti Vízművek Zrt. átvette Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. szerepét az Állam tulajdonosi joggyakorló szerepkörében a vizi közműveket illetően, és szorosabbra vonta az állami irányítást a többségi állami regionális víziközmű végek vonatkozásában.
Hamar kiderült azonban, hogy az újonnan létrehozott szervezet szándékai és lehetőségei finoman szólva sincsenek összhangban a Víziköznű törvényben foglaltakkal: A közművagyon átvételével szemben az üzemeltető cégek átvételében gondolkodnak, és azok vonatkozásában is csak akkor, ha az üzemeltetés gazdaságosnak látszik (!). Persze ezt megelőzően vagyonértékelést és teljes auditot várnak el, melyet az NV Zrt. koordinál, de azért az önkormányzatok kötelesek fedezni ezen költségek felét. 2021 végig az állami integráció egyetlen viziközmű cégnél,- a gyakorlatilag már két éve csődhelyzetben lévő Alföldvíz Zrt-nél – indult meg, ott viszont már kb. egy éve tart, és nem látni, hogy mikor lesz vége. (lásd még: https://www.linkedin.com/pulse/lopakod%C3%B3-%C3%A1llamos%C3%ADt%C3%A1s-vagy-seg%C3%ADts%C3%A9g-az-%C3%B6nkorm%C3%A1nyzati-iv%C3%A1n-dr-szab%C3%B3, valamint: https://www.linkedin.com/pulse/v%C3%ADzik%C3%B6zm%C5%B1vek-%C3%A1llamos%C3%ADt%C3%A1sa-avagy-ez-nem-az-%C3%A1gyt%C3%A1l-iv%C3%A1n-dr-szab%C3%B3 )
A kialakult zavaros helyzetben az utolsó csapást az ősz folyamán a nemzetközi politikai helyzet miatt elszálló energiaárak jelentették. Az üzemeltetők még reménykedtek, hogy az őszi MAVIZ rendezvényen valamilyen jelentős bejelentés történik, vagy a november végén megjelenő „Nemzeti víziközmű-közszolgáltatási stratégia” mutat valamilyen kiutat.
Jelentősebb állami beavatkozás helyett azonban csak egy kisebb VHR módosítást kapott októberben az ágazat, amely szerint az öt éves szakmai tapasztalaton kívül most már semmilyen szakmai képzettség nem szükséges ahhoz, hogy valaki víziközű céget vezessen. Ezzel szemben, ha valaki valóban szakmérnöki, jogi, vagy közgazdasági diplomával rendelkezik, annak szigorúan szereznie kell öt év tapasztalati időt.
A Nemzeti Víziközmű-közszolgáltatási Stratégia (NVS) azonban a szakmai körökben csalódást okozott, mivel az abban foglalt ténymegállapításokat már számos korábbi tanulmány, és munka tartalmazta. Ugyanakkor az NVS elsősorban a beruházások helyzetével, az uniós programok végrehajtásával, és a környezetvédelmi szempontokkal foglalkozott, üzemeltetési, tulajdonosi, pénzügyi kérdésekkel (legalábbis ahogy Én láttam) nem. (akit érdekel: https://kormany.hu/dokumentumtar/nemzeti-vizikozmu-kozszolgaltatasi-strategia-tarsadalmi-egyeztetese )
Annak ellenére, hogy a kizárólag önkormányzati tulajdonban álló víziközmű cégek az önkormányzati törvény szempontjából az önkormányzati intézménynek számítanak, a Kormányzat egyértelművé tette, hogy a Villamos energiáról (VET) szóló törvény végrehajtási rendelete nem terjed ki rájuk., így az elszálló villamosenergia árak elől nem menekülhetnek az egyetemes szolgáltatás ernyője alá.
A jelenlegi helyzetben információim szerint még azok a víziközmű cégeknek is háromszorosára emelkednek az energiaköltségei, amelyek még relatíve jó áron tudtak 2022-re villamosáramot vásárolni. Azoknak a cégeknek, amelyek „későn kaptak észbe” vagy egyáltalán nem is szereztek be villamosáramot, 2022-re kétségessé válik a helyzetük. Létezik egy komplex megoldás, amely az ellátásért felelős és a szolgáltató szoros akarategységén alapulhat, de erről majd egy másik írásban részletesen. (lásd még: https://www.linkedin.com/posts/iv%C3%A1n-dr-szab%C3%B3-05229173_%C3%A1ll%C3%A1sfoglal%C3%A1s-ir%C3%A1nti-k%C3%A9relem-activity-6868565995057950720-8UzU )
Mi várható 2022-ben?
Véleményem szerint minden mondatot úgy kell kezdeni, hogy „amennyiben valamilyen jelentős állami beavatkozás nem történik”, mert csak ez módosíthatja a jelenlegi kedvezőtlen kilátásokat.
2021-ben tíz-tizenkét éve nem látott konfliktusok jelentek meg a víziközmű szektorban, ahol az ellátásért felelősök éltek a felmondási joggal, vagy a közös megegyezés lehetőségével (a kettő kb. ugyanaz), ott éppen december 31-el járnak le a határidők. Ezek a konfliktusok a 2022 első negyedévében el fognak mélyülni, hiszen a birtokba-adásokra ekkor kerül majd sor, és ekkor jelentkeznek majd a még békés helyzetben is törvényszerű problémák (számlázás, fogyasztási adatbázis stb.).
A gazdaságilag már egyébként is tarthatatlan helyzetbe került önkormányzati víziközmű cégek az energiaáremelkedés miatt sorozatosan fognak csődöt jelenteni, miközben az erre vonatkozó jogszabályok (főként a Viziközmű törvény és a Csődtörvény) nem tudják kezelni azt a helyzetet, hogy az un. „működtető vagyonelemek” és a „rendszerfüggetlen víziközmű elemek” a felszámolási vagyon körébe esnek, így ezek magánkézbe kerülésével akár egy egész települések „zsarolhatóvá” válnak.
Hosszú évek óta a „fiókban” van lakossági és nem lakossági felhasználók (szakzsargonban: az intézményi fogyasztók) elhatárolásának a kérdése (röviden szólva bárki, aki az ingatlanába vállalkozást jelent be az nem minősül lakossági fogyasztónak, ezért magasabb díjat, esetleg kötbért kell fizessen), mert a törvény nem kezeli a hazai kényszervállalkozások helyzetét. Ez az utóbbi időkig nem okozott különösebb problémát, de a nagy „ínség” miatt egyre több szolgáltató kezd „jobban utána nézni”, hogy ki ilyen vállalkozást jelentett be székhelyként az ingatlanába, annak ellenére, hogy lakossági díjat fizet. Ez a probléma szerintem2022-ben jelentősen eszkalálódni fog.
Tapasztalható, hogy a Kormányzat azon az állásponton van, hogy akik nem tudják megoldani a problémájukat, azok választhatják az állami tulajdont. Az állami integráció ugyanis lehetővé tenné, de legalábbis megkönnyebbítené, az várva-várt víziközmű rekonstrukció végrehajtását.
Láthattuk viszont, hogy a másik oldalon a Nemzeti Vízművek Zrt. nem készült fel, és jelenleg nem is kíván felkészülni egy ilyen „integrációs rohamra”. Nem kell politikai zseninek lenni, hogy mindenki számára világos legyen, hogy a 2022-es választásokig már semmilyen jelentős lépés nem fog a kérdésben történni.
Mindezek alapján szerintem a 2022 a víziközmű szektorban a „KÜK” vagyis a közérdekű üzemeltetők éve lesz.
Ismereteim szerint 2021 végén már nagyságrendileg több volt a kényszerszolgáltatók (szebbik nevén a közérdekű üzemeltetők) kijelölése, mint az utóbbiévekben bármikor. Véleményem szerint ez a tendencia 2022 első felében nagyságrendekkel növekedik majd meg.
A közérdekű üzemeltető kijelölését többnyire mindenki számára kényelmes megoldás, de kérdéses hogy az ellátásbiztonság és az üzembiztonság mennyire tartható fenn, egy ilyen rendszerben?
2022 áprilisánál távolabb tekinteni véleményem szerint most még nem lehet. Az ágazatban szinte mindenki tisztában van a problémákkal, és a lehetséges megoldásokkal, de hogy ezek közül melyik valósul meg, az még nem látszik a zavaros vizekben.
kelt: Budapest, 2022. 01. 01.
Dr. Szabó Iván
