Az Országgyűlés 2023. május 3-ai ülésén fogadta el a víziközmű szolgáltatásról szóló 2011. évi CCXI. törvény (Vksztv.) módosításáról szóló 2023. évi XVII. törvényt (a Módosítás), amely Magyar Közlöny 2023/70. (V.11.) számában jelent meg, hatályba lép 2023. VI.10.-én
Jelen munka elkészítésekor még társadalmi vitán van a Víziközmű szolgáltatásról szóló 2011. évi CCIX. törvény végrehajtásáról szóló 58/2013.(II.27) Korm. rendelet (Vhr.) módosításáról szóló tervezet.
Általános észrevételek:
A várakozásokkal szemben alapvetően elmondható, hogy sem a Vksztv., sem a Vhr. módosítás nem hozott átütő változásokat a víziközmű szolgáltatásban.
A Módosítással kapcsolatban főleg két témában volt nagy a szakmai várakozás:
- díjak kérdése
- integráció kérdése
A díjak kérdésében egyik jogszabály sem hozott érdemi előre lépést, annak ellenére, hogy 2022. őszén kb. erre az időpontra jelezték a piaci alapú díjak megjelenését. Ugyanakkor az Energetikai Minisztérium illetékes Államtitkára V. Németh Zsolt több nyilvános fórum keretében is kommunikálta, hogy az ágazat problémáinak megoldására részben kivezetik a szektorból a rezsicsökkentést.
Az előzetes információk szerint aza terv, hogy a lakossági fogyasztók esetében egy bizonyos m3-ig a fogyasztás rezsicsökkentett lenne (jelenleg úgy tudjuk ez 5 m3/nap lenne), az efölötti rész a gáz és áramdíjakhoz hasonlóan már piaci alapúvá válna. A nem lakossági fogyasztók részére ebben a szektorban is piaci alapú díj kerülne bevezetésre.
Megjegyzendő, hogy a Vksztv. Módosítás és a Vhr. tervezet is tartalmaz olyan rendelkezéseket, amelyek már utalnak a várható díj emelésekre, így pld. a felhatalmazó rendelkezések megjelölése, illetve a védendő fogyasztó fogalmának pontosítása.
Jóval meglepőbb azonban az a tény, hogy a jogszabálymódosítások egyáltalán nem érintették a víziközművek állami integrációs folyamatát, amely tavaly augusztusban nagy erőkkel indult meg, és már-már kifulladni látszik, holott 2022 év végén többen olyan véleményen voltak, hogy 2023. június 30-ig az integráció jogszabályi eszközökkel történik meg, amely vagy a felhasználó egyenérték drasztikus megemelésével, vagy egyszerűen a víziközmű vagyon teljes államosításával valósulhat meg.
Meglepő módon a jogszabályok mintha éppen az integrációval szemben módosultak volna: A Módosítás inkább egy több szereplős víziközmű piacot vizionál, szemben egy túlnyomórészt állami tulajdonban álló szektorral:
Mind a Vksztv., mind a Vhr. módosítás nagy figyelmet szentel és jelentősen újra szabályozza a Magyar Energetikai és Közműszabályozási Hivatal (MEKH) cégjogi eseményei kapcsán fennálló jogköreit és számos szigorítást vezet be a víziközmű cégekben történő tulajdonszerzés vonatkozásában.
Az integráció érdekét éppen az szolgálná, hogy az állam minél egyszerűbben és gyorsabban szerezhessen tulajdont az adott viziközmű cégekben, és ha a jogalkotó egy állami többségű ágazattal számolt, akkor mi értelme lehet a MEKH felügyeleti jogköreinek kiterjesztésének az ellátásért felelősökre (magyarul az önkormányzatokra)?
A Módosításból nem egy olyan nagyrészt állami tulajdonú ágazat képe bontakozik ki, ahol kivételes jelleggel szabályozza a törvény azokat az eseteket, ahol az ellátásért felelősség „kivételesen” a települési önkormányzatokat terheli, hanem éppen ellenkezőleg, mintha egy alapvetően önkormányzati, esetlegesen privatizált rendszerrel számolna.
Nem történtek jelentős módosítások az ellátásért felelősök és a szolgáltatók kapcsolatát rendező szerződéses rendszerben sem, kivételt képeznek ez alól a vagyonkezelési konstrukciók, és az építési koncessziók.
Ez utóbbi esetében lényegében még egy 2016-os módosítást követett le a törvény, amikor az eddigi működési engedély helyett szolgáltatási engedéllyel rendelkező víziközmű szolgáltató jelenlétét követeli meg az ajánlattevők konzorciumában. (Az építési koncesszióban részt vevő szolgáltatónak „csak” szolgáltatási engedéllyel kell rendelkeznie, és nem működési engedéllyel, de a Vhr. pályázati rendelkezései nem változtak, ezért működési engedély nélkül nem képzelhető el pályázat)
A vagyonkezelési konstrukció esetében egyrészt rögzítésre kerül, hogy a Vhr. szabályozza majd gördülő fejlesztési terv (GFT) felújítási és pótlási tervrészének kötelező tartalmát, valamint miniszteri rendelet szabályozza majd a beruházási tervrész szabályait.
Az üzemeltetési szerződések kapcsán egy már egyébként is nagyon régóta sürgetett és praktikus módosítás történt:
Az eddig gyakorlatilag felmondhatatlan üzemetetési szerződéseket a Felek az év végére szólóan 4 hónapos határidővel közös megegyezéssel megszüntethetik. (Tehát 2023 pld. augusztus 31-ig meg ilyen megállapodás 2023. december 31-éig szóló felmondási idővel, mivel a Vksztv. kogens ezért ettől a Felek nem térhetnek el)
Megjegyzem, hogy ez szintén nem az integráció irányába ható módosítás, tekintettel arra, hogy az állami átvétel esetén az üzemeltetési szerződés azonnali hatállyal megszüntethető, tehát az önkormányzatok helyzetét kívánta a jogszabály megkönnyíteni szolgáltató váltás esetére.
A szolgáltató és a fogyasztó közötti kapcsolatot szabályozó rendelkezések szinte alig változtak, kivéve a víziközmű kvóták jogi helyzetének rendezését, amely viszont régi adóssága volt a jogalkotásnak.
A Módosítás végre egyértelművé tette, hogy a víziközmű fejlesztési kvóta vagyonértékű jog és az a nem lakossági fogyasztók között átruházható.
Mindezeken kívül a Módosítás számos pontosítást fogalmazott meg, illetve kigyomlált a Vksztv.-ből több olyan rendelkezést, amelyek már évekkel ezelőtt hatályukat vesztették, vagy megvalósultak.
Végezetül a Módosítás tartalmaz számos olyan (egyenlőre tartalom nélküli) felhatalmazó rendelkezést a MEKH elnöke és az ágazati miniszter vonatkozásában, amely későbbi díjkorrekcióra utal.
Részletes észrevételek:
A MEKH hatásköreinek kiterjesztése
A Vksztv. 2/B címe akként változott meg, hogy a MEKH hatáskörei kiterjesztésre kerültek az ellátásért felelősökre.
Ennek megfelelően átfogó, cél, és téma ellenőrzés is végezhető az ellátásért felelősöknél, és velük szemben a Szankció törvényben meghatározott joghátrányok is alkalmazhatóak.
(Ezzel kapcsolatban felvetődik, hogy hogyan gyakorolja majd a MEKH a jogköreit az Állammal, mint ellátásért felelőssel szemben?)
Jelentős mértékben változtak a MEKH jogkörei az egyes cégjogi események kapcsán:
Ezek a rendelkezések már eddig is részei voltak a Vksztv.-nek de most lényegesen pontosításra kerültek: így pld egyértelműen rögzítésre került, hogy viziközmű szolgáltatóban történő befolyásszerzés esetén mindig előzetes hozzájárulást kell kérni a MEKH-től, és azt kell csatolni a cégiratokhoz. (Tapasztalataink szerint a cégbíróságok ezt csak ritkán vették eddig figyelembe)
A Módosítás az eddigiekhez képest lényegesen részletesebben szabályozza az egyes cégjogi eseményekhez történő hozzájárulás megtagadásának lehetőségeit, így az eddig általános megtagadási jog helyett már kifejezetten víziközmű szakmai indokok olvashatóak (pld Vhr-ben meghatározott pénzügyi, személyi és gazdasági feltételek hiánya stb.)
Megjegyzem, hogy befolyásszerzés ilyen mértékű szabályozása nem egy állami hegemóniát tükröző víziközmű szektort vizionál, sokkal inkább egy üzletileg előnyös piacot, ahol a Hivatal igyekszik minél erősebb ellenőrzést gyakorolni a befolyásszerzések felett.
A vagyonjogi kérdések
A vagyonjogi kérdésekben nem történt jelentős változás, legfőképpen nem került sor „jogszabályi” államosításra.
Két a gyakorlatban fontos módosítást kiemelek:
Jelentős autonómiát gyakorolt eddig a MEKH abban a kérdésben, hogy egy vízi művet víziközművé nyilvánítson.
A Vksztv. hatálybelépését követő több mint 10 év sem volt elég ahhoz, hogy a gyakorlatban felmerülő számtalan „állatorvosi ló” kigyomlálásra kerüljön az ágazatból (korábbi nagy állami vállalatok ipari parkjai, gazdátlan vezetékek, honvédségi lakótelepek bizonytalan bekötéssel stb. stb.)
Ezekben az esetekben nagy segítséget jelentett a fogyasztóknak, ha a MEKH a bizonytalan rendszereket víziközművé nyilvánította. Mostantól kezdve ez azonban csak abban az esetben lehetséges, ha az érintett mű rendelkezik a vízjogi létesítés vagy üzemeltetési engedéllyel. Ez egyfelől jó hír hiszen megszünteti az un. „gerilla” közművesítést, amikor a beruházó az ellátásért felelős önkormányzat engedélye nélkül, és vízjogi létesítési engedély nélkül kezdi el kiépíteni a víziközműveket, majd a tőle telket vásároló vevők, a Vksztv. 8. § -ára hivatkozva követelik, hogy a kapacitás hiány ellenére vegye tulajdonba az önkormányzat, majd üzemeltetésre a szolgáltató, másfelől a vízjogi engedélyek megszerzése hosszabb időt vehet igénybe, ami tovább rontja a kiszolgáltatott fogyasztók helyzetét.
Kisebb de ésszerű változtatás, hogy a rendszerfüggetlen víziközmű elemeken fennálló opciós vételár a korrekcióra kerül ha azokat korábban a szolgáltató a gördülő fejlesztési terv keretében felújította. Ennek ellenértéke a vételárból levonandó, ugyanakkor megszűnt az a rendelkezés, amely szerint a vételi jog gyakorlásának elmaradása esetén a vételi jog átszáll az államra. (Megjegyzem, hogy a vételi jog gyakorlásának határideje vonatkozásában továbbra sem fogalmaz egyértelműen a törvény, mennyi idő áll rendelkezésre a vételi nyilatkozat megtételére, vagy az ajánlat elfogadására, illetve mennyi időn belül kell az kifizetni?)
Közszolgáltatási kérdések
A köszszolgáltatások vonatkozásában a leglényegesebb változtatást a víziközmű fejlesztési hozzájárulásra (VFH) vonatkozó rendelkezések kiegészítésében fedezhetjük fel.
Alapvetően nem változott a VFH fizetésére kötelezettek köre, azonban a Vksztv. 70.§ (4) bekezdése tartalmaz ez egy érdekes kiegészítést, mely szerint a VFH fizetésére továbbra is elsősorban a nem lakossági felhasználó köteles, viszont ez a lista kiegészült „a víziközmű szolgáltatásba bekapcsolni kívánó személlyel”. Ennek a személyi körnek a tárgya egyelőre nem világos, főleg azért, mert a Módosítás ettől a ponttól kezdve viszont már csak a nem lakossági felhasználókkal foglalkozik.
A Vksztv. kiegészült a 70/A.§-al, amely részletes előírásokat tartalmaz a VFH vonatkozásában, így
- a VFH továbbiakban vagyon értékű jognak minősül
- A VFH átruházható és nem csak az érintett felhasználási helyen, és nem csak a felhasználó személyének megváltozása esetén, hanem az adott rendszeren belül bármikor (tehát ameddig jogviszonyban áll a szolgáltatóval)
- Saját maga számára, ha a rendszeren belül másik felhasználási hellyel rendelkezik (tehát pld. egy víziközmű rendszeren belül, pld egy város területén, egy cég több telephellyel is rendelkezik, akkor ezek között is átruházhatja a kvótát)
- Más nem lakossági felhasználónak, amely ugyanazon a víziközmű rendszeren belül rendelkezik felhasználási hellyel, vagy a felhasználási hely kialakítás alatt áll (feltételezhetően ez azt jelenti, hogy a felhasználási helyre jogot szerzett (dologi, vagy használati) és kérelmezte a felhasználóként történő nyilvántartásba vételét)
- Az átruházás csak írásban történhet, és érvényességéhez szükséges a Szolgálató általi elfogadása
- Itt is érvényesül a hallgatás=beleegyezés szabálya, tehát ha a Szolgáltató 30 napon belül nem reagál a kvóta átruházására, akkor azt elfogadottnak tekinthető. Pontosabban vélelmezni kell annak elfogadását, tehát utólag bizonyítható lehet, hogy a Szolgáltató mégsem adta meg a hozzájárulást (Véleményem szerint ez könnyű kimentés lehet a Szolgáltató részére, ha elmulaszt reagálni a kérelemre, viszont elég nagy jogbizonytalanságot is okozhat. Pld ki viseli a kárt, ha a Szolgáltató nem nyilatkozik határidőn belül, és a fogyasztó beruházásba kezd?)
- A Szolgáltatónak 30 napon belül jogában áll a kvóta átruházását megtagadni, ha az az adott szolgáltatásai pontra az áthelyezés műszaki igazolhatóan nem lehetséges (pld. kapacitás hiány áll fenn)
kelt: Budapest, 2023. 05. 22.
