Az augusztusban megindult állami integrációs folyamat nem úgy zárult le 2022. november 1-én, úgy ahogyan azt a december 1-én megszűnt Technológiai és Ipari Minisztérium (TIM) meghirdette.
A jelen írás elkészüléséig nem tudok olyan önkormányzati tulajdonú víziközmű szolgáltató cégről, amelyben az állam a meghirdetett ázsiós tőke-emelést végrehajtotta volna, vagy egyáltalán olyan önkormányzatról, amely ténylegesen átadta volna a víziközmű vagyonát, és ezzel az ellátási felelősségét az államnak.
Folyosói hírek szerint három önkormányzati tulajdonú szolgáltató, amely már csak karnyújtásra (vagy annyira sem) van a felszámolási eljárástól, kap állami támogatást, de nem a meghirdetett integrációs program keretében. Erről azonban a jelen írás elkészültéig nem jelent meg semmilyen hivatalos értesítés, bár a 475/2022. (XI. 24.) Kormányrendelet kapcsán mindenki ezt várta.
Eközben legalább tíz olyan víziközmű szolgáltató van, amely jelezte, hogy 2023-ban nem tudja kigazdálkodni a megnövekedett energiaköltségeket. Ezeknek az cégeknek egy tetemes része már most sem fizeti az áramszámláit. Ahogyan egy korábbi írásomban is jeleztem, hacsak nem történik gyors állami beavatkozás, akkor 2023-ban ezen cégek teljes gazdasági ellehetetlenülésével kell számolni, amely tömeges közérdekű üzemeltetés elrendelésével jár majd együtt.[1]
Annál meglepőbb, hogy néhány önkormányzati cég háza tájáról, meglehetősen furcsa hírek kapnak szárnyra.
A hírekben az a közös, hogy még mindig az állami integráció híre mozgatja őket, abban a hitben hogy 2023-ban az állami integráció akár egy jogszabály módosítás alapján is végbe mehet.
A hírek egy része arról szól, hogy a víziközmű vagyonnak nem minősülő, víziközmű működtető eszközök, de még a rendszerfüggetlen víziközmű elemek is gyors ütemben kerülnek ki a szolgáltató cégek könyveiből vissza a tulajdonos önkormányzatokhoz (jó esetben).
Más hírek szerint a víziközmű cégek nyilvántartásában hirtelen korábban nem látott szerződések, és kötelezettégvállalások jelennek meg, annak ellenére, hogy egy fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetben az ember azt várná, hogy egy vállalat visszafogja költekezéseit. Ide tartoznak azok a hírek is, hogy néhány víziközmű cégben, amely egyébként elnehezült gazdasági helyzete miatt jelentkezett az állami integrációs folyamatba, hirtelen nagy volumenű béremelést hajtottak végre, ami még megmagyarázható lenne azzal, hogy a fizetésképtelenség elkerülésének egyik alapja, hogy megtartsuk a szakképzett munkaerőt.
Az viszont már nehezen magyarázható, hogy néhány cég hirtelen munkaerő felvételbe kezdett, és nem kifejezetten a fizikai állomány növelésére került sor.
Míg az első csoportba tartozó törekvéseket nyilvánvalóan az a törekvés motiválja, hogy annyi önkormányzati vagyont mentsenek ki a kényszerű államosítás alól amennyit csak lehet, addig a második (kötelezettségvállalások, és szerződések) és harmadik csoportba tartozó ügyletek (béremelések és új munkaszerződések) nyilván azon alapulnak, hogy a 2022 augusztusában meghirdetett integráció alapján az állam minden kötelezettséget kiegyenlít (ami víziközmű szolgáltatással kapcsolatos), másrészt a Munka Törvénykönyve alapján a munkaszerződések jogfolytonosan kerülnek átvételre az állami tulajdonszerzés esetén még akkor is ha egy másik szolgáltató cég látja majd el a szolgáltatást.
Ami a vagyonkimentéseket illeti, érdemes rámutatni, hogy az állami integráció kapcsán megjelent legújabb 475/2022. (XI. 24.) Kormányrendelet, amely az Nemzeti Vagyonról szóló 2011. évi CXCVI. törvény (Nvtv.) 14.§ (1) hatálya alá helyezte ezeket a vagyonelemeket, felszámolta azt a bizonytalanságot, amely a működtető eszközök vonatkozásában fennállt, és már a „feladat ellátását közvetlenül szolgáló és ahhoz szükséges” vagyonról beszél. (Számos esetben természetesen még így is vita tárgya lehet majd, hogy az adott vagyontárgy „szükséges” lehet-e a víziközmű szolgáltatáshoz)[2]
Ugyanakkor a másik két esetben érdemes lehet megvizsgálni, hogy milyen polgári jogi, esetleg büntetőjogi következményei lehetnek ezeknek az intézkedéseknek.
Ahogyan fentebb már említettem, ezen cégek vezető tisztségviselői többször nyilatkoztak szóban és írásban is arról, hogy az általuk vezetett cég fizetésképtelen helyzetben van, vagy abba kerülhet. Ezek a nyilatkozatok, ha formálisan nem is felelnek meg a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról 1991. évi XLIX. törvény (továbbiakban a Csődtv.) szerinti jognyilatkozatoknak, de arra utalnak, hogy tudatuk átfogja azt a tényt, hogy az általuk vezetett gazdasági társaság fizetésképtelen helyzetbe került.
A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (továbbiakban a Ptk.) 3:118. §-a[3] ugyanúgy a Csődtv. 33. §-ában foglalt időpont az irányadó, mint a Btk. esetében.
A Ptk. rendelkezései értelmében, ha a gazdasági társaság jogutód nélkül megszűnik, a hitelezők kielégítetlen követelésük erejéig kártérítési igényt érvényesíthetnek a társaság vezető tisztségviselőivel szemben a szerződésen kívül okozott károkért való felelősség szabályai szerint, ha a vezető tisztségviselő a társaság fizetésképtelenségével fenyegető helyzet beállta után a hitelezői érdekeket nem vette figyelembe. (Ez csak felszámolási eljárásra, vagy kényszertörlés esetére vonatkozik, a végelszámolásra nem.)
Mind polgári jogi, mind büntetőjogi szempontból az határozza meg a vezető tisztségviselő felelősségét, hogy a mi volt az időpont, amelytől kezdve felismerte, hogy az általa képviselt gazdasági társaság fizetésképtelen helyzetbe került.
Büntetőjogi szempontból természetesen itt a Büntető törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény (Btk.) 404. §-ában meghatározott csőd bűncselekmény törvényi tényállását kell megvizsgálni.[4]
A vizsgálat azért is indokolt, mert a Btk. a törvényi tényállás bármely elemének megvalósítását minősített esetként kezeli és igen súlyosan bünteti (2-8 évig terjedő szabadságvesztés), amennyiben azt kiemelt jelentőségű gazdálkodó szervezetre nézve követik el, és mint tudjuk a víziközmű cégek ilyennek minősülnek[5]
A csőd bűncselekmény elkövetésének időpontjára vonatkozóan a Csődtv. 33/A. § (1) bekezdés definiálja a büntetőjogilag releváns elkövetési időpontot. Így a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkezte az az időpont, amelytől kezdve a gazdálkodó szervezet vezetői előre látták vagy észszerűen előre láthatták, hogy a gazdálkodó szervezet nem lesz képes esedékességkor kielégíteni a vele szemben fennálló követeléseket. [6]
A Btk. 404. § -ában meghatározott elkövetési magatartások közül véleményem szerint esetünkben az ún. „vétkes gazdálkodás” körében „az ésszerű gazdálkodás követelményeivel ellentétes más mód” valósulhat meg leginkább.
A vezető tisztségviselők kötelessége a hitelezői érdekek elsődlegessége alapján eljárni ilyen helyzetben; kötelességük kerülni az indokolatlan kockázatot. Ez a felelősségi forma (wrongful trading) a gazdálkodó szervezet vezetőjének a hitelezőkkel szembeni közvetlen, magánvagyonra is kiterjedő polgári jogi felelőssége, amennyiben a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetben nem a hitelezők érdekeinek elsődlegessége, illetve a környezeti terhek rendezésének kötelezettsége alapján látja el feladataikat és ezáltal a vagyon csökken. A Btk. ennek alapján teremt büntetőjogi felelősséget szándékos elkövetés esetén.[7]
Fontos kiemelni, hogy a fizetésképtelenségnek két, eltérő tartalmú fogalma létezik (közgazdaságtani és jogi), amely megkülönböztetésének a büntetőjogi tényállás vonatkozásában alapvető jelentősége van.
A tényállásban szereplő fizetésképtelenség vagy az azzal fenyegető helyzet a közgazdasági értelemben vett fizetésképtelenséget jelenti és így a tényállás lényegében a likviditási probléma büntetőjogilag releváns (tiltott) megoldási módját tartalmazza, ehhez képest azonban a büntetőjogi felelősségre vonáshoz szükséges büntethetőségi feltétel megvalósulása – szükségképpen – a jogi fizetésképtelenséget is feltételezi, mivel a felszámolási eljárást ennek alapján rendeli el a bíróság.[8]
Ennek értelmében a büntetőjogi felelősségre vonás csak akkor valósulhat meg, ha a lefolytatott felszámolási eljárás eredményeképpen egyes hitelezői igények kielégítése valóban meghiúsul.
A csődbűncselekmény tettese a Btk. 404. § (6) bekezdés szerint az lehet, aki az adós gazdálkodó szervezet vagyonával vagy annak egy részével rendelkezni jogosult, vagy arra lehetősége van.
Milyen következtetéseket vonhatunk le mindebből?
Nem szabad elfelejteni, hogy a 2022. augusztusában meghirdetett állami integrációs programban tett ajánlat 2022. november 1-én lejárt. Ez nem azt jelenti, hogy az integráció ezzel véget ért (véleményem szerint a Vksztv. 5/H.§-a alapján az önkormányzatoknak továbbra is lehetősége van bármikor átadni ingyenesen a viziközmű vagyont az államnak), ugyanakkor az az ajánlat, hogy az önkormányzati víziközmű vagyonátadással párhuzamosan egy 5%-os tulajdonszerzés mellett az állam a víziközmű szolgáltató valamennyi 2022-es kötelezettségét kifizeti az állam, november 1-én lejárt.
Elképzelhető természetesen, hogy még 2022-ben az új Energetikai Minisztérium újabb állami integrációs folyamatot indít, vagy hogy 2023-ben egy még ennél is kedvezőbb ajánlatot tesz az önkormányzatoknak, illetve a cégeknek, de jelen írás elkészítésekor még nincs ilyen.
Véleményem szerint azoknak a víziközmű szolgáltatóknak a vezető tisztségviselőit, ahol a tulajdonos önkormányzatok jelentkeztek az integrációs programba, egy esetleges felszámolási eljárásban védi az a tény, hogy joggal bízhattak abban, hogy pillanatnyilag fennálló fizetésképtelenségi helyzet az állami tulajdonszerzésével (amely ázsiós tőke-emeléssel oldódott volna meg) teljes mértékben megszűnik 2022 vonatkozásában.
Ez a védelem viszont 2022. november 1-én megszűnt, hacsak nem kaptak kifejezetten olyan ígéretet, mely szerint továbbra is érvényes az a kitétel, hogy a szolgáltató cég állami tulajdonba kerülése esetén valamennyi 2022-ben fennálló (víziközmű szolgáltatással összefüggő) kötelezettség rendezésre kerül.
Óvatosságra intenék tehát mindenkit az elhamarkodott intézkedések kapcsán: a 475/2022. (XI. 24.) Kormányrendelet egyik előnye valóban az, hogy nem teszi szükségessé, hogy minden tulajdonosi részesedés szerzés esetén a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. (MNV Zrt.) hozzájárulását kelljen kérni, amely praktikusan lehetővé teszi a tulajdonszerzést az előzetes átvilágítás végrehajtása nélkül is. Ez viszont nem azt jelenti, hogy az állam tulajdonszerzése esetén nem lehetne utólag átvilágítani a céget, másrészt az államnak nincs szanálási kötelezettsége: az ellátásbiztonság fenntartása mellett a felszámolási eljárás ugyanúgy lehetséges.
Helyesebben teszi tehát minden vezető tisztségviselő, ha függetlenül az állami integrációról felrebbenő hírektől függetlenül úgy jár, ahogyan fentebb hivatkozott polgári és büntetőjogi előírások meghatározzák.
kelt: Budapest, 2022. 12. 04.
Dr. Szabó Iván
ügyvéd
[1] https://kozmujog.blogspot.com/2022/10/mi-tortenik-abban-az-esetben-ha-elmarad.html [2] Lásd bővebben: https://www.linkedin.com/feed/update/urn:li:ugcPost:7003400699329830912?updateEntityUrn=urn%3Ali%3Afs_updateV2%3A%28urn%3Ali%3AugcPost%3A7003400699329830912%2CFEED_DETAIL%2CEMPTY%2CDEFAULT%2Cfalse%29 [3] 3:118. § [A vezető tisztségviselő harmadik személyekkel szembeni felelőssége] Ha a gazdasági társaság jogutód nélkül megszűnik, a hitelezők kielégítetlen követelésük erejéig kártérítési igényt érvényesíthetnek a társaság vezető tisztségviselőivel szemben a szerződésen kívül okozott károkért való felelősség szabályai szerint, ha a vezető tisztségviselő a társaság fizetésképtelenségével fenyegető helyzet beállta után a hitelezői érdekeket nem vette figyelembe. Ez a rendelkezés végelszámolással történő megszűnés esetén nem alkalmazható. [4]404. § (1) Aki a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló törvény hatálya alá tartozó gazdálkodó szervezet fizetésképtelenséggel fenyegető helyzete esetén- a) a vagyon vagy annak egy része elrejtésével, eltitkolásával, megrongálásával, megsemmisítésével, használhatatlanná tételével,
- b) színlelt ügylet kötésével vagy kétes követelés elismerésével, vagy
- c) az ésszerű gazdálkodás követelményeivel ellentétes más módon
- a) fizetésképtelenné válását vagy annak látszatát az (1) bekezdésben meghatározott magatartások valamelyikével idézi elő, és ezzel vagy
- b) fizetésképtelensége esetén az (1) bekezdésben meghatározott magatartások valamelyikével
- a) a csődbűncselekményt stratégiailag kiemelt jelentőségű gazdálkodó szervezetre nézve követik el, vagy
- b) a tényleges vagy színlelt vagyoncsökkenés mértéke különösen jelentős.
- a) a csődeljárást megindították,
- b) a felszámolást, kényszertörlési, illetve kényszer-végelszámolási eljárást elrendelték, vagy
- c) a felszámolási eljárás megindítása törvény kötelező rendelkezése ellenére nem történt meg.
