Pécs városának fideszes vezetése a már a Pécsi Vízműnél is alkalmazott módszerrel a Zsolnay Porcelánmanufaktúra Zrt. lenyúlására készül. A dolgozókat csaknem teljesen átcsábította egy általa alapított, bejegyzés alatt lévő cégbe. Arra számítanak, hogy a jelenlegi zrt.-t, amelyben különben a városnak és a vagyonkezelőjének kisebbségi részesedése van, felszámolják. A veszteségeit évről évre csökkentő jelenlegi tulajdonost változatos módszerekkel ki kívánják szorítani.
Áll a bál a pécsi Zsolnay Porcelánmanufaktura Zrt.-nél, ahonnan tömeges felmondásokról érkeznek hírek. Hozzávetőleges adatok szerint 135-en mondtak fel 2013. június 6-án, és ugyanezek a dolgozók, ugyanezen a napon munkaszerződést is kötöttek a pécsi önkormányzat 100 százalékos tulajdonában lévő Ledina Kerámia Kft.-vel, amely még cégbírósági bejegyzés alatt (b.a) áll. Az ügy közelmúltbéli szálai 2013-ra nyúlnak vissza – mondta lapunk érdeklődésére Kardos Éva. A zrt. felügyelő bizottsági elnöke emlékeztetett arra, hogy 2013. február 15-én az akkori kizárólagos tulajdonosok, Pécs Megyei Jogú Város Önkormányzata és a Pécs Holding Városi Vagyonkezelő Zrt. részvény-átruházási szerződést kötött Bachar Najari szír származású, svájci állampolgárságú üzletemberrel.
A szerződés a Zsolnay Porcelánmanufaktúra Zrt. 74,5 százalékos tulajdonrészének megvásárlásáról szólt, 180 millió forint értékben. A befektető vállalta ugyanakkor, hogy 500 millió forintos tőkejuttatást is végrehajt. Az üzem eladása a város részéről azért volt sürgős, mert nem folyt termelés, és a 2013 februári béreket már nem tudták volna a dolgozóknak kifizetni. Akkor 2013-ban Bachar Najari 268 millió forintos mérleg szerinti veszteséggel vette át a Zsolnayt. (A mérleg már 2002 óta folyamatosan negatív volt!) A felügyelő bizottság elnöke szerint az új, többségi tulajdonos tevékenysége annyira eredményes volt, hogy a 2015-ös üzleti év végére 54,1 millió forintra tudták leszorítani a veszteséget. Ez annak volt köszönhető, hogy Bachar Najari korábbi üzleti kapcsolatait felhasználva új piacokat talált a Zsolnay-termékek számára, mind a közel-keleti, mind a nyugati piacon.
Vitatott tőkeemlés
A tőkeemelést – Kardos Éva elmondása szerint – a szindikátusi szerződésnek megfelelően végrehajtották. Ez a dokumentum ugyanis lehetőséget nyújtott arra, hogy ne készpénzben, hanem akár más módon történjen a tőkejuttatás. A befektető egy ingatlannak a zrt-be történő apportálásával tett eleget a kötelezettségének. (Az önkormányzat ugyan ezt vitatta, de az üzletember lépése – minden bírói fórum előtt – jogszerűnek bizonyult.) Ezzel Bachar Najari tulajdonosi hányada 81 százalékra emelkedett, így Pécs városa és annak vagyonkezelője, a kisrészvényesekkel együtt, értelemszerűen a részvények már csak 19 százalék fölött rendelkezik.
A most drámai fordulatot vett tulajdonosi vita egyik kulcskérdése az egyik korábbi tulajdonos, Magyar Fejlesztési Bank (MFB) Zrt. által régebben nyújtott 418 millió forintos hitel. A befektető szerint ennek visszafizetését a fejlesztési bank nem kérte, most mégis erre hivatkozva a tőkeemelés és a hitel törlesztésének elmaradása miatt készül felszámolási eljárást indítani az önkormányzat. Egyébként idén az MFB a Zsolnay Zrt.-vel szembeni követelését eladta a West Hungária Bau Kft.-nek.
A hvg.hu ugyanakkor arról írt, hogy az MFB hitele tavaly augusztusban lejárt, és a portál jogértelmezése szerint a felszámolásnak így nincs akadálya, mert a hitelt idén május 18-án felmondták, és ettől számítva 15 nap múlva kezdődhet meg a felszámolási eljárás. Kardos Éva hangsúlyozza, hogy a több évtizede felvett hitel nem a mai tulajdonos úgymond bűne és épp az önkormányzat, és a Pécs Holding Zrt. vállalta a befektetővel szemben, hogy “kezdeményezik az MFB Zrt.-nél a Zsolnay Porcelánmanufaktúra Zrt. fennálló hiteltartozásának elengedését és a hitelszerződésben vállalt kötelezettségek alóli mentesítését”. A város, illetve vagyonkezelője viszont a zrt. leveleire, kapcsolatfelvételi próbálkozásaira rendre nem válaszol. Kardos Éva meggyőződése szerint az önkormányzat ellenséges magatartása mögött egyértelműen az a szándék húzódik meg, hogy miután Bachar Najarinak folyamatosan sikerült a gazdasági eredményeket javítani, így már elérkezettnek látták az időt a zrt. visszafoglalására, arra számítván, hogy a felújítások során szükséges pirogránitra vonatkozó állami megrendelésekkel fel tudják lendíteni a jövőben a cég működését. Ennek a célnak érdekében még a NAV-hoz is fordultak, hogy a Zsolnay Zrt.-nél a költségvetési csalás gyanúja áll fenn, és ismeretlen tettes ellen nyomozást is folytatnak.
Gyorsított felszámolás jöhet
A zrt. felszámolására való törekvést jól tükrözi az is, hogy egy idén áprilisban a Magyar Közlönyben megjelent határozat szerint a Zsolnay Zrt.-t stratégiailag kiemelt jelentőségű gazdálkodó szervezetnek minősítették, ami meggyorsíthatná ezt a folyamatot. Jellemző módon a cég erről a minősítésről semmifajta értesítést nem kapott.
A kormányzati berkekben született forgatókönyv szerinti eljárás legfrissebb adaléka az volt, hogy június 6-án a Pécsi Vízmű Zrt. épületébe hívta a dolgozókat az önkormányzat képviseletében Szabó Iván ügyvéd, aki a pécsi visszafoglalásokban nagy szaktekintélynek számít – az ő segédletével zajlott a vízmű visszavétele.
A Pécsi Vízmű Zrt. helyiségében közölték a Zsolnay Zrt. dolgozóival, hogy érdemes felmondaniuk, mert a Zsolnay Zrt.-t felszámolják, és a már előre elkészített, erről szóló nyomtatványt helyben alá is íratták mintegy 130 dolgozóval.
Az azonnali felmondás formáját – értesülésünk szerint – a Zsolnay Zrt. nem fogadja el, mert álláspontjuk szerint az ilyen esetekben a rendes felmondásnak lett volna meg a helye, ezért ezt a lépést jogellenesnek tekintik. A Ledina Kft. az átállt dogozóknak egyébként jogfolytonosságot ígért. Ugyancsak furcsa, hogy az, hogy a pécsi önkormányzat 100 százalékos tulajdonában lévő a Ledina Kerámia Kft., ahová a Zsolnay dolgozóinak többségét átcsábították még csak bejegyzés alatt van, így kockázatos, hogy mi történik, ha a kft.-t nem jegyzik be, hiszen a munkavállalók így állás nélkül maradhatnak. A város egyébként a kft. székhelyéül a városi önkormányzatnak a Széchenyi téren lévő épületét jelölte meg, amivel nem is lenne semmi baj, de az új dolgozók munkavégzésének helyéül is ezt adták meg.
Miből lesz bérfizetés?
Érdekes momentum, hogy az átszerződött dolgozókkal abban állapodtak meg a Ledinánál, hogy öt napon belül kifizetik számukra majd munkabér-előlegként a havi járandóságukat, amelyet ezek után 12 havi részletben vonnak majd le. Történik ez azokkal, akik pillanatnyilag ténylegesen nem dolgoznak. A munkabér-előleg összege terheivel együtt 30 millió forint, egy olyan – bejegyzés alatt álló – kft.-től, amelynek a törzstőkéje 3 millió forint! Kérdés, hogy miből tudnak majd fizetni, hiszen a Ledinának nincs tényleges bevétele, s természetesen az önkormányzat költségvetésében sem szerepel ilyen tétel.
A Zsolnay Zrt.-nél minden hónap 10-én van bérfizetés, ígérik, hogy a májusi járandóságot annak rendje-módja szerint ma ki is fogják utalni. Az a néhány dolgozó, akik nem engedtek a csábításnak folytatja a termelést, és bíznak benne, hogy a mostani visszaállamosítást éppúgy jogszerűtlennek minősítik majd, mint ahogy az a Pécsi Vízmű Zrt. esetében történt.
Gyártörténet: Dicsőség és ellehetetlenülés
A pécsi Zsolnay porcelángyár a magyar ipar történetének egyik kiemelkedő, egykor külföldön is jó hírű szereplője, amely az általa alkalmazott eozinmázzal úttörő volt a porcelánpiacon. Igazi hungarikum. De egész története gondokkal volt teli. A társaságot Zsolnay Miklós 1852-ben alapította, jellemző módon egy tönkrement cég, a lukafai keménycserép manufaktúrából. Később fia Ignác vezette a céget, amely már akkor is tőkehiánnyal küzdött. Azonban a máig híres Zsolnay Vilmos megmentette az üzemet, amikor 1865-ben átvette a vezetést Ignác bátyjától, és ő fejlesztette az üzemet világhírű gyárrá. A Zsolnay-porcelánokra számos külföldi megrendelés érkezett, például Angliából, Franciaországból, Oroszországból, Amerikából is. Az 1878-as párizsi világkiállításon a Zsolnay-kerámiák elnyerték a kiállítás aranyérmét, a „Grand Prix”-t, Zsolnay Vilmos pedig megkapta a Francia Becsületrendet. Az előző századfordulóhoz közeli években sikerült időtálló, olcsó és nemes anyagot az úgynevezett pirogránit kerámiát felhasználniuk a korszak legjelentősebb építkezéseinek épületdíszítéséhez, tetőfedéséhez. Közismert a budavári Mátyás-templom, az Iparművészeti Múzeum, a Magyar Állami Földtani Intézet, a kecskeméti Városháza, az Országház, valamint Hősök terén az új Műcsarnok díszítése, valamint Fővárosi Állat- és Növénykert építményeinek borítása.
Az első és második világháború megviselte a céget. 1948-ban a társaságot államosították, Pécsi „Zsolnay” Porcelángyár Nemzeti Vállalat néven, és főleg ipari porcelánt gyártottak. A gyár 1963-ban viszont elvesztette önállóságát. Finomkerámia-ipari Országos Vállalat Pécsi Porcelángyár lett, de a Zsolnay családdal megállapodva 1974-ben ismét visszakapta az eredeti elnevezését.
Az 1991 végén részvénytársasággá alakult gyárat 1995-ben privatizálták, fő tulajdonosa akkor lett a Magyar Befektetési és Fejlesztési Bank (MBFB), a mai Magyar Fejlesztési Bank jogelődje. 1999-ben a Zsolnay Porcelángyár Rt. három különálló céggé vált szét. Mindhárom társaság a volt Zsolnay Porcelángyár Rt. telephelyén kezdte meg működését, az ÁPV Rt. tulajdonában.
A legújabb kori történet is elég változatos. 2006 elején az ÁPV Zrt.-től a Zsolnay Porcelánmanufaktúra Rt. tulajdonjoga térítésmentesen, de másfél milliárd forintos hitelállománnyal került a pécsi önkormányzat tulajdonában levő Pécs Holding Zrt.-hez, amely 2010-ben pályázat útján keresett befektetőt, a gyár 49 százalékos részvénycsomagját, valamint két szavazatelsőbbségi részvényt ajánlva fel. Az egyetlen induló és nyerő a Manufaktúra-Befektető Kft.volt, amely 2010-ben, 230 millió forintos vételár és félmilliárd forintos tőkejuttatás kötelezettségvállalásának fejében nyert is. A Manufaktúra-Befektető Kft. 2011-ben a Közgép Zrt. tulajdonába került, amely a tőkejuttatási vállalást sem ez előtt, sem ezt követően nem teljesítette. A Simicska Lajos érdekeltségébe tartozó Közgép Zrt. 2012 júliusában jelképes, egy forintos összegért felajánlotta a Manufaktúra-Befektető Kft.-n keresztül birtokolt kisebbségi tulajdonjogot Pécs városának, amely elfogadta azt, és bejelentette: állami tulajdonba adná a gyárat. A Pécs Holding Zrt. végül új pályázatot írt ki a tulajdonjogra, amelyen ismét csak egyetlen induló volt Bachar Najari.
A Pécsi Vízmű, mint állatorvosi ló
A Pécsi Vízmű volt az a cég, amelynél 2009-ben kényszer-visszaállamosítást, önkormányzati tulajdonba adást hajtott végre Pécs, amelyet a szakemberek úgy értékeltek, hogy az önkormányzat visszaélt az erőfölényével. Az eset jogszerűtlenségét mi sem bizonyítja jobban, minthogy a korábbi tulajdonos, a francia Suez Environnement a Bécsi Választott-bírósághoz fordult jogorvoslatért, és 10 milliárd forintos kártérítést követeltek. Végül 3 milliárd forintban egyeztek meg a szemben álló felek. Ezt a kártérítést az önkormányzatnak kellett volna kifizetnie, ám – a fideszes többségű helyhatóság helyett – a költségvetés átvállalta a fizetést, természetesen az adófizetők pénzéből.
Állami megrendelések az új Zsolnaynak?
A kormány mindenben a pécsi önkormányzatot támogatja és semmiben nem támogatja a Zsolnay Porcelánmanufaktúra Zrt. jelenlegi többségi tulajdonosát, Bashar Najarit – jelentette ki Lázár János a csütörtökön délután tartott Kormányinfón újságírói kérdésre. A Miniszterelnökséget vezető miniszter megerősítette amit a több forrásunk is megemlített, hogy hamarosan komoly állami megrendelésekre számíthat az einstandolt gyár. A Pécsi újság.hu információi szerint néhány napon belül megkezdődik a Porcelánmanufaktúra Zrt. felszámolása, amit a Nemzeti Reorganizációs Nonprofit Kft. végezhet, ugyanis a Zsolnai stratégiailag kiemelt jelentőségű gazdálkodó szervezet lett. Hozzáértők mondják, hogy csak a felszámoló és a város új cége közötti kapcsolaton múlik mikor indítható újra a termelés.
